Üdvözöllek!

Már biztos tudod rólam, hogy a Forever Living Products üzleti partnereként dolgozom.

A bemutatkozásomban (ide kattintva elolvashatod, ha még nem tetted meg) leírtam, hogy miért kezdtem el, és milyen jövőt tűztem ki célul magamnak.

forrás:foreverliving.com

Ez a munkát akkor kezdtem el, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal. Itthon voltam két gyerekkel – azóta három van -, és annak ellenére hogy nagyon élveztem, hogy velük lehetek, hiányzott valami az életemből. Ekkor ismerkedtem meg a Forever üzleti lehetőségével, ami azóta kitölti az ürességet az életemben. Nagyon jól érzem magam azóta, és őszintén mondhatom, hogy a hivatásommá vált az új munkám. Olyan jó dolog itthonról dolgozni, teljesen szabadnak érzem magam.

Mi is ez a lehetőség?

Megosztok veled egy videót a lehetőségről. Nézd meg, és ha tetszett vagy kérdésed van, keress meg nyugodtan! Minden kérdésedre szívesen válaszolok.

Küldhetsz nekem üzenetet, ha kérdésed van:

[contact-form-7 404 "Not Found"]

Hits: 45

Tegnap este jutott eszembe ez a téma, mármint, hogy valaki alkalmas  vagy nem arra a munkára, amit én is csinálok. Az elmúlt néhány hónapban sok emberrel beszéltem, sok embernek próbáltam bemutatni a lehetőséget.  Ezalatt az idő alatt rájöttem valami nagyon izgalmas dologra…

A munkához tartozik, hogy sokan elutasítanak. Ez már nem zavar, de elgondolkodtat. Ki miért mond nemet? Főleg azok az esetek érdekelnek, ahol két mondatot sem mondok, máris elutasít. Aztán megvilágosodtam. A kocsiban ültem, vezettem, és Kowalskyt hallgattam, amikor jött a fény. Valahol legbelül eddig is tudtam, hogy így van, de nem foglalkoztam vele.

Miért van ez így?

Az emberek nagy része – kortól és nemtől függetlenül – nincs tisztába saját képességeivel. Azt hiszi magától, hogy nem képes semmire, nem tud újat tanulni. Ezt elhitették vele a szülei, az iskola. a környezete, a társadalom. Emiatt, ha hall valami új dologról, akkor is ha az neki sikereket hozna, elutasítja, mondván, nem fog menni.

Ez engem nagyon elszomorított. Tudom, én is ilyen voltam, de ma már inkább örömet okoz, ha valami új kihívás kerül elém. Miért hiszik sokan azt, hogy értéktelenek? Most mondhatod, hogy ilyen a magyar ember. Igen, ezzel tisztában vagyok, de miért fogadja ezt el a magyarok 80-90 százaléka? Már nem tudom ezt megérteni.

Mit tehetsz ellene?

Nagyon szeretném, ha sokan elhinnék nekem, hogy abból a skatulyából ki lehet bújni, amibe őt évekkel ezelőtt bezárta valaki. Bátran el lehet kezdeni egy új munkát, egy új lehetőséget – főleg ha nem jár anyagi befektetéssel -, nem szabad meghallani amit a környezeted skandál: Nem fog menni! Nem fog menni!

Ezt a mondatot én is hallottam nagyon sok embertől. Eleinte meghallottam, de most inkább motivál. Csak azért is megmutatom, hogy én jobb vagyok náluk, mert képes vagyok átlépni a határaimat, és valami újat, valami nagyon izgalmasat tanulni.

Te is ilyen beskatulyázott vagy? Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen vagy, és meg tudnálak-e győzni az ellenkezőjéről. Próbáljuk meg?

Úgy gondoltam, hogy az első 10 embernek, aki elég bátor megtudni, hogy alkalmas lenne-e egy változásra, egy új lehetőségre, felajánlok egy ingyenes beszélgetést, “felmérést”. Persze online, Messengeren, Skype-on, Viberen, ami neked jó.

Mit szólsz hozzá?  Te bátor vagy?

Ha igen, jelentkezz az űrlapon, és utána kereslek, hogy egyeztessünk egy időpontot! Még ma, hogy beleférj a 10 főbe!

 

Hits: 46

Nagy a csend. Ülök a konyhában. Klári alszik, a nagyok élvezik a közoktatás gyönyöreit.

Ezt most nem cinikusan mondom, tényleg szeretik. Asztrid imádja az ovit. Naponta új verssel, dallal jön haza. Rendszeresen akkor mutatja be új tudását, amikor megpróbálok öt perc csendet lopni magamnak. Ákos a kezdeti nehézségek ellenére szépen belerázódott az iskolai életbe. Nagyon fura érzés volt, amikor hétvégén elővette az olvasókönyvét gyakorolni. Pedig úgy ment iskolába, hogy tudott olvasni, de mégis elfogott valami fura csodálkozás.

Klárival délelőtt elmentünk vásárolni. Ma az itthoni munka alól is szabadnapot adtam magamnak. Magamnak, mert nincs főnök. Illetve van 3, de ebből kettő elengedett, mert tudják, hogy meglepit kapnak délután, a kócos törpe főnök meg jött velem. Nagyon szeretünk vásárolni. Klári szeretne minden csokit a kosárba pakolni – milyen szerencse, hogy a kosárban ül, és elég csak arrébb tolnom – én meg gonosz anyaként nem engedem neki. Aztán megelégedett fél kiló sajttal, de 10 perc után megunta és eldobta. Mindig ezt csinálja. Végül sikerült lekenyereznem egy krumplis pogácsával.

A csend eddig tartott…

Mire ezt leírtam, Klári fel is ébredt. Mindig megérzi, mikor kell felkelnie. Ilyenkor persze nem lehet mással lefoglalni, csak én kellek. 15-20 perc elteltével rájött, hogy van ebéd is, nem feltétlenül kell tejcsiznie. Most két kézzel tömi magába a masnitészát. Felemelő látvány. 🙂

forrás: pixabay.com

Sok anyukát látok reggel munkába rohanni. Gyereknek 2 puszi, aztán be az oviba, iskolába. Ha belegondolok, nagyon szerencsés vagyok, hogy én itthonról tudok dolgozni. Hálás vagyok azért, hogy ki mertem lépni a komfortzónámból, és belevágtam, egy olyan lehetőségbe, amit Neked is szívesen megmutatnék, ha alkalmam lenne rá.

Mosolygós, ölelésben gazdag délutánt kívánok Neked!

u.i.: Nem vagyok egy nagy Disney rajongó, de ezt szeretem. Láttad már?

Hits: 11

Üdvözöllek újra itt! 

Ma nagyon dolgos napom volt szerencsére. Szerdán, november 8-án lesz egy Kóstolj bele est, ahol a cégemről lehet előadásokat hallgatni, illetve megkóstolni néhány terméket. Most két előadás lesz. Egy orvosi, ami a termékekről fog szólni, ezt dr Kovács Margit főorvos asszony tartja, aki nem mellesleg a managerem, a másodikat pedig én.

Nekem arról kell beszélnem, miért fogtam bele ebbe a munkába, miért pont a Forever Living Products-ot választottam, hogyan oldom meg itthonról a feladataimat. Szóval, ma délelőtt ennek az előadásnak az anyagát kellett rendbe szednem. Szerencsére Klári hagyott dolgozni. Nagyon rendes volt tőle. Jutalmul utána kimentünk homokozni. 

Nehéz ám összehozni egy ilyen előadást!

Én naiv. azt hittem, hogy könnyebb lesz összeszedni a gondolataimat a munkáról. Tévedtem. Annyi minden jutott eszembe, de 20 percre kellett terveznem. Valahogy így nézhettem ki:

Nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen az a néhány dolog, amit megosztok majd a jelenlévőkkel. Aztán maradtak az alap dolgok, amiket én is jóknak tartottam, amikor körbejártam a “Miért ez a cég legyen” témát. Ilyenek például, hogy a Forever 1978-ban alakult, és azóta töretlenül működik. Számomra teljesen hihetetlen volt eleinte, hogy évi 3 milliárd dollár a bevételük, pedig egy családi vállalkozásról van szó.

Aztán leírtam azt is, hogy mindent egy kézben tartanak: a termesztést, a feldolgozást, a csomagolást, és a szállítást is. Egyedül reklámozással nem foglalkoznak. Na ez az én feladatom! Reklámozom a termékeket. Ennyi.

Jónak tartom még, hogy passzív jövedelmet érhetek el. Milyen király dolog, hogy 10-15 év munka után, ha akarok, nyugdíjba mehetek. Nem kell 40 évig robotolni. Jaj, nem maradhat ki, hogy örökölhető az üzlet, azaz valamelyik gyerekem majd átveheti a munkámat, és folytathatja onnan, ahol én abbahagytam. Ez olyan szuper. Majd csak azt kell eldönteni, hogy melyik gyerek kapja meg. Ákos, már pár hónapja közölte, hogy ő is üzletépítő szeretne lenni. 7 évesen tudja mi lesz a jó neki!

Ezeket a dolgokat szeretném majd elmondani az előadáson. Ha 60 percem lenne, biztos beszélnék arról is, mennyire jó érzés, hogy a gyerekeim mellett tudok dolgozni itthonról, és milyen jó látni, hogy a kicsik mennyire jól tudnak alkalmazkodni. Már tudják, hogy ha online beszélgetést tartok egy érdeklődővel, akkor nem rohangálhatnak visítva körbe-körbe a lakásban. Olyankor oda jönnek mellém, és integetnek annak, akivel éppen beszélek. Imádom őket! De most nem lesz 60 percem, ezért a rövidített verziót kell elmondjam. 

Szerinted miről beszéljek még?

Van egy ötletem!

Miközben írtam ezeket a sorokat, az jutott eszembe, hogy beteszek a poszt végére egy 6 perces videót. Ezt egyszerűen Lehetőség videónak hívom. Szeretném, ha Te is megnéznéd. 

Legyen vidám estéd!

 

 

Hits: 32

Szia! A tegnap bemutatkozó posztomban leírtam, hogy hogyan jutottam el a mostani munkámhoz. Egy nagyon fontos dologról viszont nem beszéltem. A célokról, amik minden nap előrébb visznek. Tudom, mindenkinek vannak céljai, de nagyon sok ember nem fogalmazza meg ezeket pontosan. A pontatlan, homályos célokat pedig nem lehet elérni. Olvass tovább

Hits: 52

Üdvözöllek!

Szeretnék Neked bemutatkozni. Nagy Kriszti vagyok. Anya. Ugyanolyan, mint a többi anya, csak egy kicsit más, Máshogy élem meg a napjaimat, máshogy dolgozom, mint Te. Tudd meg, hogyan!

Kép rólam
Nagy Kriszti ForeverAnyu

1979-ben születtem, Debrecenben. Itt végeztem el iskoláimat. Az általános iskolában (nem írom le a teljes nevét, mert nagyon hosszú, mi egyszerűen kisTK-nak hívtuk) megszerettem az informatikát, így ezen a vonalon maradtam tanulmányaimban. Középiskolának a Csokonai Gimnáziumot választottam, informatika tagozatos osztályba jártam. Ez a négy év nem volt életem legszebb időszaka, ekkor még nem szerettem tanulni.

Érettségi után a Kölcsey F. Tanítóképző Főiskolára mentem tanító-könyvtáros szakra. Persze itt is maradt az informatikai vonal, ez volt a műveltségi területem. 2001-ben diplomáztam, és ebben az évben el is kezdhettem dolgozni Bánkon, az általános iskolában.

Hat évet töltöttem itt. Nagyon szerettem tanítani, minden felmerülő nehézség ellenére. 2007-ben éreztem először, hogy váltanom kell, ekkor mentem át a Hajdúhadházra, a Szilágyi Dániel Középiskolába. Itt jóval több kihívással találkoztam, a három év alatt, amit itt töltöttem, nem volt olyan napom, ami “laza” lett volna. Ennek ellenére nagyon szerettem, ezt az időszakot. A kihívásokat most is keresem, és örömet okoz, ha meg tudom oldani ezeket. Mindeközben 2004-ben felvételt nyertem a Debreceni Egyetem-re, kitalálod milyen szakra? Természetesen informatika, pontosabban informatika tanár lett belőlem.

Én is – mint a legtöbb velem egykorú – igazi végzettséghalmozó voltam. 1997 és 2008 között 5 végzettségről szereztem papírt. Így vagyok én számítógépes operátor, tanító, könyvtáros, néptáncoktató, informatika tanár.

2010-ben elkezdődött a változás

Igen lassan, de biztosan haladt előre a Változás. Mostmár mondhatom, hogy nagy V-vel.

2010-ben megszületett első gyermekem, Ákos. A nehéz, idegeimet teljesen leamortizáló tanítás után, felüdülés volt itthon maradni. Nem volt könnyebb a gyereknevelés sem, csak más. Időnként úgy éreztem, hogy nehezebb Ákossal, mint a gimis osztályommal, ahol 40-en voltak.

2013-ban megszületett Asztrid. Ekkor még mindig imádtam itthon lenni, de éreztem, hogy kell valami, ami megint “feladja a leckét”. Keresni kezdtem a kihívásokat. Ekkor találkoztam a Forever Living Products üzleti lehetőségével. Megismerkedtem a termékekkel, a munkával, de nem vettem komolyan. A fordulópont 2016-ban jött el.

Megszületett Klára, és ekkor mát tudtam, hogy itthonról szeretnék dolgozni, kiegészítve bevételeimet, akár később a főállásom mellett is, ha erre szükségem lesz. Belevetettem magam a tanulásba.

2016 októberétől ismerkedem az online munkával. Sok vakvágány, visszafordulás után, sikerült megtalálnom azt az utat, amin elindulok a mai nappal. Ez az egy év nagyon jó volt arra, hogy megismerjem, kipróbáljam a Forever termékeit, amelyek nagyon sokat segítettek, hogy egy jobb, harmonikusabb élettel, tele energiával kezdhetek bele a régi-új munkámba.

Igen, a blog is erről fog szólni. Megmutatom Neked, hogyan lehet itthonról, online dolgozni, és azt is, hogyan lehet összehangolni a munkádat a családoddal, a gyerekeiddel.

Várlak szeretettel, legyél mellettem ezen az úton!

 

Hits: 129