Megint csapongó gondolataimat vetettem papírra, akarom mondani billentyűzetre. Azon gondolkodtam, összeszedem mit adott nekem a Forever az utóbbi néhány évben, aztán elszaladt velem a ló és lett belőle sok-sok szó.

Photo by Toni Cuenca from Pexels

Szeretném neked elmesélni a történetemet

Utazunk vissza az időben, egészen 2010 elejéig. Ekkor még egy középiskolában tanítottam, osztályfőnök voltam egy olyan osztályban, ami minden napra tartogatott kihívásokat. Ennek ellenére nagyon szeretem a munkámat. Sőt, őszintén mondhatom azt, hogy rajongtam érte. Minden nap lelkesen készültem az óráimra, várom a találkozást a diákjaimmal.

Volt olyan napom, amikor este 5-ig tanítottam, 6 óra után értem haza, de ilyenkor kitartóan leültem dolgozatokat javítani, készülni a következő napi óráimra. Nem okozott problémát, még nem voltak gyerekeim, belefért az időmbe, hogy ennyi időt töltsek el a munkámmal otthon is.  Ezeket most nem panaszkodásként írom le, csak tényként. Alkalmazott voltam, de szerencsére egy olyan helyen ahol úgy éreztem, hogy megbecsülnek:

 

2010

Aztán 2010 szeptemberében megváltozott minden, hiszen megszületett az első gyermekem Ákos.

Nagyon élveztem az új helyzetet, hiszen több év tanítás után teljesen új volt számomra az, hogy nem kell hajnalban felkeltem, hogy beérjek dolgozni, és nem kell minden programomat a munkához igazítanom.

Ez volt az a pont, amikor megismerkedtem az első Forever-es termékkel. Vicces volt. Ennek ellenére nem váltam komoly felhasználóvá. Tudod miért? Mert nagyon rögzült a fejemben, hogy csak azok a dolgok jók, amelyeket a gyógyszertárban lehet kapni. Akármi történt, irány a patika. Minden esetben! Már tudom, hogy lehet másképp is! 

 

2013

2013 márciusában megszületett Asztrid.  A helyzet nem változott a Forever-rel kapcsolatban. Egy-két terméket próbálgattam, azokat, amiket általában mindenki ismer: a First-öt, a zöld krémet, azaz az aloe zselét.

A mindennapjaim is a szokásos “kétgyerekes mederben” folytak. De kezdtem azt érezni, hogy valami hiányzik. Eleinte nem tudtam, hogy mi.  Volt két gyerekem, akik maximálisan lefoglalták az időmet, de mégse éreztem magamat teljesnek.

Ekkor lett divat (vagyis nekem ekkor tűnt fel), hogy az otthon lévő kismamák,  indítanak valami vállalkozást. Én is elkezdtem gondolkodni. egy vállalkozáson. Sokat ötleteltem, hogy mit lehetne otthonról csinálni. Felmerült bennem az online tanítás, kézműves dolgok árusítása. Így visszanézve, vicces időszak volt.  Szóval, ötletek születtek és buktak el, de valahogy nem találtam meg az igazit, pedig az orrom előtt volt végig.

Photo by Steve Johnson from Pexels

 

Pár hét után eszembe jutott, akarom mondani a szponzoraim eszembe juttatták, hogy a Forever-nek van egy üzleti lehetősége is. Juj, de nehezen fog(ad)tam (f)el ezt.

 

És elkezdődött…

Látod, én is olyan voltam, mint nagyon sokan körülöttünk. Megértettem, hogy létezik ez a lehetőség, de az agyam nem akarta elfogadni, hogy ez jó is lehet. Pedig én semmit nem hallottam, az MLM üzletágról. Tényleg semmit. Se jót, se rosszat. De egyszerűen nem akaródzott belekezdeni, mert nem hagyományos vállalkozás, mert ki tudja mi lesz ha, mert, mert, mert… Ugyanazok a kifogások nálam is megjelentek, mint nagyon sokaknál, akikkel az utóbbi 2 évben beszéltem, de én annyiban különbözök tőlük, hogy aztán beadtam a derekam. Sok beszélgetés után azt mondtam, hogy jó, ha a második gyerekem eléri a fél éves kort, akkor belekezdek.

Ez a félév nagyon hamar elrepült, eljött az idő, amikor bele kellett néznem ebbe az üzletbe. Ekkor már több terméket használtam, imádtam a Forever naptejét, isteni strand illata van.

Na tehát, belenéztem az üzleti lehetőségbe. Megnéztem egy-két videót, elolvastam az üzletszabályzatot.  Őszinte leszek! Egy árva szót sem értettem belőle. Semmit! De kíváncsi voltam, úgyhogy nem adtam fel, mert valahol ott belül éreztem, hogy jó lesz ez.

Aztán elmentem egy képzésre Debrecenben, ami kifejezetten indulóknak szólt. Itt bővebben megtudhattam, hogy miről is szól ez az üzlet, milyen termékek vannak, termék tapasztalatokat hallgattam, ismerkedtem egy kicsit a Foreverrel.

Itt talált meg az első döbbenetes esemény. Többször elmeséltem már, ez egy nagyon nagyon meghatározó élmény lett az életemben.

A történet elején írtam, hogy én pedagógus vagyok. Naponta többször kiálltam 30-40 fős osztályok elé órát tartani, jó sokat beszéltem (időnként magamnak),  ennek ellenére inkább visszahúzódó voltam, nem szerettem idegen emberek közé kerülni.  Ahogy a legutóbbi Anyanaplóban is leírtam, szürke voltam.

 

Ezt itt olvashatod el.

 

Most ugorjunk vissza

Elmentem erre a képzésre, amit egy szálloda konferenciatermében tartottak.  Megálltam az ajtóban és ott lefagytam. A teremben 50, 60 ember lehetett. Olyanok, akik már régóta ismerik a Forevert, régóta dolgoztak üzleti partnerként. Ami megdöbbentett, hogy mindenki mosolygott, boldog volt, kedélyesen beszélgetett a másikkal.

Ez akkor engem meglepett, hiszen nem az ilyen emberekhez szoktam. Ott álltam az ajtóban, figyeltem az embereket és az első gondolatom az volt, hogy megfordulok és elmegyek. Egyszerűen megijedtem attól pozitív energiától, ami ezekből az emberekből sugárzott.  Szerencsére nem tettem. Az előadások végére már ott motoszkált a fejemben, hogy jó helyen vagyok. 

 

Változni akartam…

Akkor kezdtem el nyitni az emberek felé. Tudod, hogy ez nagyon nehéz dolog? Tisztában vagyok azzal, hogy sokan azért nem mernek belevágni egy ilyen vállalkozásba, mert nem tudnak mit kezdeni a többi emberrel. Elárulok neked egy titkot: ez elsajátítható. Idő kell hozzá, meg sok türelem, de működhet.

Photo by rawpixel.com from Pexels

Amellett, hogy nyitottabbá. pozitívabbá kezdtem válni, elkezdtem felépíteni egy másik ént. Rengeteg szakmai, motivációs könyvet olvastam el. Azt vettem észre, hogy a könyvek mondanivalói pont annyira hiányoztak a lelkemnek, mint egy nagy pohár víz, amikor szomjas vagy. Egyre jobban és jobban éreztem magam.

 

Ahogy beleástam magam a tudnivalókba a Forever-rel kapcsolatban, jött a felismerés, hogy mennyi nagyszerű terméket készítenek. Egyre több étrend-kiegészítőt próbáltam ki. Ennek hála a harmadik és a negyedik babavárásomat már nem terhességnek, hanem várandósságnak neveztem.

2016 februárjában született meg Klára. Körülbelül ekkor tértem át az offline technikáról az online-ra. Igazi OnlineAnyu lettem. Persze újra “iskolapadba” kellett üljek, hogy megtanulhassam, hogyan kell használni az új eszközöket, mert hiába vagyok informatika tanár, ez még nekem is idegen volt.

2017 decemberében indítottam el a weboldalamat, a ForeverAnyu.hu-t, ahol a termékekről, a Forever lehetőségről és a munkámról olvashatsz, és persze itt találod a gondolatmenéseimet is az Anyanapló részben.

Ne felejtsem ki a sorból Farkast, aki 2018-ban született meg. 

 

Mit adott nekem a Forever?

Kicsit elkalandoztam, térjünk vissza ahhoz, hogy mit is adott nekem a Forever amióta megismertem és amióta komolyabban foglalkozok vele. Az az igazság, hogy ez sosem volt olyan nagyon komoly munka, hiszen én nem napi 8 órában dolgozom, inkább azt mondanám, hogy ez lett az új hobbim. Hobbi, amivel pénzt kereshetek.

Neked van ilyened?

 

  1. Több időt tölthetek a családommal. Hiszen akkor ülők le dolgozni, amikor éppen üresjárat van. De ha még sincs, akkor dolgozhatok akár a homokozó mellett is, hiszen nem kell más a munkához csak valami okos eszköz, egy tablet vagy egy telefon. Én a feladataim 90%-át a telefonomon végzem el. A többit a számítógépen.

  2. A Forever lehetőséget biztosít, hogy vigyázzak a családom és persze a saját egészségemre. Tökéletesen megkomponált, prémium termékei vannak.

  3. Olyan jövedelmet tud majd biztosítani számomra, amely mellett nem kell majd a jövőért aggódjak. Persze ehhez dolgozni is kell, mert napi 10 perc munka nem lesz elég. Ja, és a gyermekeim jövőjét is alapozom, hiszen a Forever lehetőséget úgy találták ki, hogy örökölhető legyen.

  4. Lehet egy speciális vállalkozásom, amelyben nem kell törődjek a termékek előállításával, szállításával… Nekem csak a reklámozás a feladatom!

  5. A hab a tortán: van ám autóösztönző program is, és ingyen utazás is. Jutalomként!

 

Azt hiszem, most elzárom a gondolatözön csapomat. Ha szeretnél valamit kérdezni a Foreverrel kapcsolatban, írj nekem az űrlap (lentebb) segítségével. Igyekszem villámgyorsan válaszolni.

Legyen mosolygós napod!

 

További kérdéseiddel nyugodtan megkereshetsz valamelyik elérhetőségemen is:

telefon/skype/viber: +36 70 369 4155  Forever Living

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE! F

 

Hits: 13

Szia!

Ez a történet már egy ideje a fejemben van, de sose tudtam, hogyan kezdjek neki, hogyan tudnám kiírni magamból. Most leírtam, és nézd el nekem, ha kicsit csapongó leszek, de ez olyan írjunk le mindet egy szuszra bejegyzés lesz.

Minap az egyik barátnőm – miközben telefonon beszéltünk – megkérdezte tőlem, hogy tényleg mindig olyan pozitív vagyok, mint amit az interneten, a közösségi médiákban lehet rólam látni, vagy ez csak kirakat. Megnyugtattam, hogy a boldogság nem kirakat az esetek 85%-ban ilyen vagyok. Tényleg olyan pozitív, mint ahogy látszik a Facebookon vagy az Instagramon.

Természetesen nekem is vannak hullámvölgyeim, olyan napjaim, amikor semmi nem jó, nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy én szeretném. Az ilyen napokon igyekszem gyorsan átlendülni, nem sokáig emészteni magam egy-egy rosszabb dolgom.

 

Az elmúlt néhány hétben úgy éreztem pihennem kell egy kicsit.

Ugye azt már írtam, hogy szeptember elején megszületett a negyedik gyermekem Farkas. Ahogy hazaértem a kórházból igyekeztem visszaállni a megszokott rendbe, mindent ugyanúgy akartam csinálni, ahogy a három gyerekkel. Ez óriási nagy vállalkozás volt, amibe januárra rendesen belefáradtam. Vittem a háztartást, foglalkoztam a gyerekekkel és próbáltam mellette dolgozni is.

Februárban már éreztem, hogy valami nem jó, semmi nem sikerült úgy, ahogy én szerettem volna. Vagy feszültebb voltam, vagy folyamatosan rendetlenség volt (és ugye ha kívül az van, akkor belül is – legalábbis nálam), vagy a munkámmal nem haladtam. Miután egyiket se szeretem, ezért a feszültség csak nőtt és nőtt bennem. Tennem kellett valamit. Valamiről le kellett mondanom egy kis időre, hogy pihenhessek. boldogság

A gyerekeimet nem akartam eladni, a háztartás egy részét ugyan ki tudom szervezni, de azért maradt nekem is jócskán feladat, úgyhogy minimálisra csökkentettem azt az időt, amit a munkámmal töltök. Még jó, hogy a munkám megengedi a kötetlen munkaidőt. 

Nagyon nehéz volt ez az elengedés, hiszen – időnként betegesen – ragaszkodok mindenhez, ami az enyém. Legalább három hétbe telt elfogadtam az új állapotot. Persze néha megszólalt a vészcsengő: jó lenne egy kicsit dolgozni is, de ilyenkor ezt a gondolatot elhessegettem.

Aztán elkezdtem újra jobban érezni magam, visszajött a korábbi pozitív hangulat, visszatért a boldogság. Apránként visszatért a munkám is a mindennapjaimba. Hiszen nagyon fontos nekem, hogy megalapozzam ezzel az itthon végezhető munkámmal, nem csak a saját, hanem a gyerekeim jövőjét is.

Most már teljes erőmből azon leszek újra, hogy segíthessek másoknak a problémájuk megoldásában, mert ezt tűztem ki célomul, és olyan jó érzés segíteni az embereken!

Photo by Kat Jayne from Pexels

Érdekes dolog történt velem ezalatt a majdnem 3 hónap alatt. Elkezdtem jobban megfigyelni az embereket, ami egyébként nagyon izgalmas dolog. (Te láttad a Hazudj ha tudsz című sorozatot? Ha nem, érdemes megnézned, még akkor is, ha fele sem igaz.) Délutánonként álltam az iskola előtt, vártam a fiamat és figyeltem a körülöttem lévő anyukák és apukák. Ugyanezt tettem akkor is, ha elmentünk itthonról, mindig figyeltem az arcokat, az emberek testtartásást, öltözködését, beszédét.

Tudod mit vettem észre?

Az emberek nagy része szürke. Nemcsak kívülről tűnnek szürkének, nem arra gondolok, hogy nem sminkelik magukat vagy szürke ruhába öltöznek, hanem belülről is szürkék. Álltak az iskola előtt, jöttek mentek az utcán nézték a járdát, rosszabb esetben a telefonjukat. Ha esetleg beszélgettek másokkal, a mondanivalójuk csak negatív tartalmú volt. Akármi történik velük, csak panaszkodnak.

Nagyon rossz volt nézni és hallgatni az ilyen az embereket. Felmerült bennem a kérdés, ennyire nehéz észrevenni jót?

Ennyire rossz világban élünk?

Az az igazság hogy évekkel ezelőtt én is ilyen szürke voltam. Mindig másokat hibáztattam, ha valami rossz dolog történt velem, akkor is ha tudtam, hogy én követtem el azt a rosszat, de mégis másra próbáltam hárítani. Szerinted mennyi idő volt, amíg hátra tudtam hagyni ezt a rossz tulajdonságomat? Rengeteg. Sok tanulás, munka és fejlődés után sikerült csak.

Amióta a Forever Livingnél dolgozom nagyon sok mindent pozitívan látok, és ha mégis történik velem valami rossz, azt igyekszem hamar hátrahagyni vagy megoldani.

 

Van egy történet, amit nem akarok elfelejteni, mert arra emlékeztet, milyen is voltam azelőtt, és mennyit változtam azóta.

Körülbelül 4 éve lehetett, amikor elmentem egy úgynevezett Start képzésre. Ezeken a „tanfolyamokon” ismerkednek az új munkatársak a Forever vállalattal, a termékekkel, a munkával. Ekkor még nagyon megijesztett, ha új helyzet várt rám, ha új emberek közé kellett mennem. Sokan mondták, hogy pedagógusnak könnyű, mert emberek között van, kiáll emberek elé, de ez nem igaz.

Szóval. Elindultam a terem felé, és lefagytam az ajtóban. Bent volt 40-50 Forever partner és mindegyik mosolygott, vidáman beszélgetett. Csak úgy ömlött ki az ajtón a boldogság. Ez engem akkor nagyon megdöbbentett, igen ez a jó szó rá, megdöbbentett. Miért? Mert az ellenkezőjéhez voltam szokva. Akárhova mentem, mindig volt savanyú, panaszkodó ember a társaságban, akinek az érzéseit hamar át is vettük. Ismerős? Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, jó helyen leszek, pontosabban, itt akarok lenni. És az eltelt idő alatt a Forever vidámsága nem változott! Imádom!

A boldogság elsajátítása nem egyszerű feladat, de tanulható! Mennyivel jobb, ha a zöldellő fákat veszed észre amikor kilépsz az ajtón, és nem a szelet? Sokkal jobb, hogy képes vagyok elfogadni a velem történteket és nem rágódni rajta, nem hibáztatni mást, hanem megérteni, megoldani.

Már két hete nem veszem észre a szürke embereket. Keresem azok társaságát, akik pozitívak mosolygós, pluszt adnak a napomhoz.

Te hova tartozol? A szürkékhez vagy a boldog emberekhez? Esetleg még tanulod a boldogságot?

 

További kérdéseiddel nyugodtan keress meg valamelyik elérhetőségemen:

telefon/skype/viber: +36 70 369 4155  Forever Living

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE! F

Hits: 109

Amikor elkezdtem ezt az üzletet, tudtam, hogy nem lesz könnyű. Tisztában voltam azzal, hogy nekem is nagyon sokat kell változnom ahhoz, hogy sikeres legyek az üzletben. munka
Eleinte nagyon nehéz volt ez a változás, hiszen sokkal könnyebb a komfortzónámon belül éldegélni, mint kilépni abból nap mint nap.
Mert ahhoz, hogy sikereket érhessek el, hogy elérjem az anyagi függetlenséget, bizony naponta ki kell lépni, a jól megszokott, kényelmes komfortzónából. Ez eleinte nagyon fájdalmas volt, de mára már nem a fájdalmat látom, hanem várom azt a jó érzést, amit megkapok, amikor átlépem a határaimat.

Jó meleg, pihe-puha. Jó lesz komfortzónának?

Négy dolog van, ami mindenkinél gondot okoz, és emiatt el sem kezdik ezt a munkát. Pedig kis erőfeszítéssel, nagy dolgokra lehet képes mindenki, csak bátornak kell lenni, és elindulni a munka nem is olyan rögös útján. Egy biztos, ha anyagi függetlenséget akarsz elérni, akkor azért tenni kell.

A négy dolog, amit fentebb említettem:

  • félelem az újtól
  • nem akar tanulni
  • céltalanság
  • idő hiánya

Az új nem rossz

Én az elsővel nem voltam haragban. Tudtam, hogy valami újba akarok kezdeni, amíg itthon vagyok a gyerekekkel. Először olyan vállalkozást akartam létrehozni, ahol oktathatok, hiszen pedagógus lennék. Aztán a kézművesség felé fordultam. Utána ismertem meg a Forevert. munka

Ezt is vállalkozásként kezelem, azzal a különbséggel, hogy itt nekem csak a reklámozás a feladatom, míg az eredeti elgondolásomnál nekem kellett volna gondoskodnom az alapanyagok beszerzéséről, a termék elkészítéséről, a szállításról és a reklámozásról is. Szerinted melyik az egyszerűbb?

Tanulás, ami nem kényszer

A tanulással sincs problémám. Igaz amíg kötelező volt, utáltam, de már szeretem. Nagyon sok könyvet olvastam el marketinggel, pszichológiával, hálózatépítéssel kapcsolatban. A Forever tömérdek hanganyagot és videót biztosít nekünk, hogy a lehető legjobban megismerhessük a termékeket, az üzletet. Így itthon is tanulhatok.

Emellett évente több országos rendezvényre is elmehetünk, amely mindig jó hangulatú, és sok új információt kapunk. Debrecenben hetente van úgynevezett nyílt bemutató, amit mindenki, az érdeklődők is látogathatnak. Ez a termékekről és az üzlet bemutatásáról szól. Mindig lehet itt is új morzsákat összeszedni.

A célok a legfontosabbak

Mindenkinek van valami célja, ami szeretne elérni. Nekem is volt, amikor megismerkedtem a Forever Lehetőséggel. Akkoriban, ha valaki megkérdezte tőlem, miért kezdenék bele a munkába, és miért építenék fel egy Forever Vállalkozást, azt feleltem, hogy azért, mert szeretnék nagyon sok időt tölteni a gyerekeimmel, látni akarom, ahogy cseperednek. Azóta kibővült a célok listája:

Ezek vannak a lista elején:

  • Elérni a manageri szintet és ezzel az anyagi függetlenséget
  • Elutazni Japánba cseresznyevirágzás idején
  • Egy nagyobb ház, mert 4 gyerekkel, elég szűkösen vagyunk
  • Egy hegyvidéki nyaraló

Úgy gondolom, ehhez a munkához kellenek célok, anélkül nem fog menni.

De miért is kellenek? Mert ezek nélkül semmit sem lehet elérni. Az céljaidhoz érzelmileg kötődsz, és ez a kötődés lesz az „üzemenyag” az utadon. És hogyan fogom elérni őket? Még nem tudom, de rálépek az útra, és majd jönnek a megoldások is. Csak el kell indulni…

A legfőbb kifogás az idő

Sokan problémának hiszik az időt. Nagyon sok olyan embertől hallottam, hogy „Nekem nem lesz időm erre!”, aki tehetséges lenne az üzletben. Régebben én is azt hittem, hogy nem tusom beilleszteni a család mellé, hiszen négy gyerekem van, de minden megoldható, és hidd el nekem, lehet találni napi 1-2 órát. Persze ez lemondásokkal is jár, és időnként fájdalmas is, de tudom, hogy a célok eléréséért meg kell tenni ezt-azt. Néha (na jó, többször) nekem is nehéz, mert valamiről le kell mondani. A gyerekek idejéről nem szeretek lemondani. munka

Tedd fel magadnak a kérdést Te is! Honnan lesz időd erre?

Rengeteg időt tudsz spórolni, ha kevesebb időt fordítasz TV nézésre. Készítettem egy felmérést, ami alapján az ismerőseim átlagosan napi 4 órát tévéznek. Ha ezt a felére csökkentenék, lenne 2 óra munkára. munka

Ha napirendet készítesz magadnak, és minden tevékenységre tényleg annyi időt fordítasz, amennyit terveztél, minimum 30 percet félre tudsz tenni.

Az alvással is lehet kicsit „játszani”. Fél órával később fekszel, és fél órával korábban kelsz, akkor az már plusz 1 óra.

Már van 3 és fél órád, amit a munkára fordíthatsz naponta. Ez heti 24,5 óra. És nem is fosztottad meg magad mindentől, amit szeretsz, csak szervezettebb lettél. Hidd el, ha emellett kitartasz, nagyon sikeres lehetsz.

Gyere, próbáld ki magad! Vágj bele egy olyan vállalkozásba, ami biztosan sikereket hoz neked, ha kitartó vagy. Belebukni nem lehet!

Elérhetőségeim:

telefon/skype/viber/whatsApp: +36 70 369 4155

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE!

Hits: 7

Szia! Figyelj egy kicsit rám! Van egy jó vitaminom. Sokkal jobb, mint bármelyik, amely a piacon van. Nem, nem mondom meg neked mi a neve. Hidd el, hogy jó! Már szedsz vitamint? Az nem jó! Honnan tudom?  Én mindent tudok. A tied nem jó! Szedd ezt. Van nálam egy doboz, vedd meg! Most! Drága? Nem. Hát nem fontos neked az egészséged? Na ugye! Vegyed és egyed! Ügyes vagy! A másikat dobd el! Holnap lesz nálam arckrém is! Az is kell neked. Úgyhogy majd kereslek! tukmálás

Volt már részed ilyen vagy ehhez hasonló beszélgetésben? Utálod? Megértem. Én sem szeretem az ilyeneket. Hogy is hívják ezt? Ja, tukmálás!

Sokan azt hiszik, hogy az, aki olyan munkával keresi a pénzét mint én, akkor csak így, tukmálással próbálja eladni a termékeit.

Az ajánlási marketinggel foglalkozók 90%-a tukmálással, erőszakosan próbál dolgozgatni. (a próbál és a dolgozgatni szavakon van a hangsúly) Emiatt hiszik azt, hogy csak a tukmálásról szól ez a munka.

Ez a 90% mindenhol tukmál. Akkor, ha személyesen találkoztok, akkor, amikor felhív telefonon, de még Facebookon is, amikor megoldást keresel valamilyen problémádra. Ők azok, akik a kérdésedre azonnal írják: „Írtam privit.”

 

 Vannak kivételek!

Lehet nem ismersz személyesen, de hidd el nekem, hogy vannak olyan emberek, akik nem így dolgoznak, és nem ezt a módszert tanítják a munkatársaiknak. Büszkén mondhatom, hogy én is ezekhez az emberekhez tartozom. Ők azok, akik komolyan gondolják a munkájukat, és tényleg munkaként, pénzkereseti lehetőségként tekintenek erre a lehetőségre, nem valami „dolgozz napi 10 percet” munkaként.

 

Akkor most hogyan kell csinálni?

Tukmálás nélkül. Az nem szép dolog. A saját példámon keresztül tudom leírni neked. Folyamatosan bemutatom a Forever Living termékeit. Ezt teszem online, Facebookon, Instagramon. Vannak csoportjaim és oldalaim, ahol képeket és bemutatószövegeket posztolok ki, illetve leírom a saját tapasztalataimat. A képeket biztosítja nekem a Forever, ehhez a szövegeket is, így nem sokat kell ezekkel bajlódnom, csak másolok és beillesztek.

Nézd meg az egyik csoportomat, hogy lásd miről is beszélek. Aloe harmónia néven keresd a Facebookon. Az oldalak és csoportok segítségével nagyon sok emberhez eljutnak ezek a bejegyzések. Olyanokhoz is, akiket sosem ismertem. Ezt onnan tudom, hogy mostmár naponta keresnek meg kérdésekkel olyan személyek, akik nem ismernek személyesen, csak látják a posztjaimat.

Ezt egyébként nagyon szeretem. Olyan jó érzés, amikor érzem, hogy szükség van rám és a tudásomra.

Persze nem csak az interneten dolgozom. Használom is a termékeket, és időnként előkerül a táskámból egy-egy, de nem megyek oda egy szülőhöz sem az iskola előtt, hogy Szia! Figyelj egy kicsit rám…

Az én munkámban nem az a lényeg, hogy elkergessünk mindenkit, akik a környezetünkben vannak. Pont az ellenkezőjét kell csinálni, vonzani kell az embereket.

Ez a lényeg. Csak megmutatod, hogy léteznek a Foreveres termékek, az üzleti lehetőség. És hidd el nekem, hogy azok, akiket érdekelni fog, mert rajtad keresztül látja, hogy jó, meg fog keresni. Ha tukmálsz, erőszakos vagy, nem fogsz pénzt keresni.

Úgyhogy csak légy laza, bátor, mosolygós, és kezdj bele! Segítek!

Legyen mosolygós napod!

 

Elérhetőségeim:

telefon/skype/viber/whatsApp: +36 70 369 4155

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE!

Hits: 23

Vége a szabadságnak. Holnap szeptember 3-a lesz. Sok anya és apa gyomra ugrik görcsbe, amikor meghallja vagy meglátja ezt a dátumot. Ez a nap nekik az elszakadást jelenti, iskolába, óvodába kell küldeniük a gyereküket. Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért jelent ekkora pánikot egy ilyen nap, el is mondom mindjárt, hogy miért, de előbb leírom, hogy milyen dolgok előzték meg e blogbejegyzés születését.

Mivel itthonról dolgozom, az egyik „munkahelyem” a közösségi média, tehát a Facebook is. Több olyan csoport tagja vagyok, amelyekben leginkább anyukák vannak, kis létszámban azért apukák is. Júniusban, amikor elkezdődött a nyári szünet, nagyon sok olyan posztot olvastam ezekben a csoportokban, amelyek azt boncolgatják, hogy mennyire felesleges a 11 hetes nyári szünet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy sokan nem engedhetnek meg maguknak ennyi szabadságot. Igazából nem is ők panaszkodtak, hanem azok az anyák, akik folyamatosan otthon vannak, és most a „nyakukon marad” a gyerek.

  Aztán eljött az augusztus, és a posztok tartalma megváltozott. Egy mondatban összefoglalva így lehetne ezeket leírni:

„Baj van, nem lesz elég szabadságom a szünetekre!”

 

A mai bejegyzésemben azokhoz a szülőkhöz szólok, akik dolgoznak, és problémát okoz nekik a szabadságok száma.

Amikor 2014-ben megismerkedtem a Forever Living Products vállalattal, megkérdezték tőlem, hogy miért szeretnék itt dolgozni?  Akkor nem a pénz motivált, hiszen volt munkám, bár gyeden voltam Asztriddal, igazából nem is az, hogy nagyon jóknak tartottam a termékeket.

Egy célom volt, amiért azóta is dolgozom: látni akarom, ahogy nőnek, fejlődnek a gyerekeim.

Imádtam tanítani, sőt mondhatom, hogy még mindig nagyon szeretem, ha bővíthetem a gyerekek tudását, de a pedagógusi munka nem csak ebből áll. Ami nagyon zavart, hogy ha újra dolgozni kezdek, akkor reggel 7-kor már az oviban, iskolában lesznek a gyerekek, és este is kevés időm marad rájuk, mert ugye készülni kell az óráimra, javítani kell a dolgozatokat, szemléltetőanyagokat kell készíteni. Igazából napi 1-2 óra maradna a gyerekekre. Ez nagyon megviselt. Nem mások gyerekeinek a fejlődését szeretném látni, hanem a saját gyerekeimét.

 

Szerinted ez elég motiváló lehet?

El kellett döntenem, hogy a gyed után visszamegyek a suliba vagy vállalkozásba kezdek.

A vállalkozás ígérete jobban tetszett, de ugye az is nagyon sok munkával és problémával jár. Vállalkozás indításához szükségem lenne nem kevés tőkére, el kell készítenem a termékeket, esetleg szolgáltatást, ezeket folyamatosan fejleszteni kell. Reklámozni kell, mert másképpen nem találnak meg. Tehát időt és pénzt kell belefektessek. Lehet, hogy többet lennék itthon, de a munka és a stressz nem szűnne meg. Megkockáztatom azt is, hogy több munkát és stresszt jelentene, mint egy alkalmazotti állás. De akkor miért indultam el ebben az irányban, miért akartam vállalkozni? Nagyon jó kérdés!

 

Nem mindenki tudja, hogy vállalkozni nem csak a „hagyományos” formában lehet.

Ilyen lehetőséget biztosít nekem a Forever Living Products. Ugyanis itt nem kell a termékeim előállításával foglalkoznom, hiszen mindent elkészítenek, ellenőriznek. A szállítás problémáját is megoldják, több magyarországi raktárig eljutnak a termékek, tőlem 15 km-re is van egy, de ha oda sem akarok menni, a futár házhoz hoz mindent. Tehát a szállítás és a termékelőállítás a vállalkozásomban nekem 0 Ft-ba kerül. A hivatalos papírokkal, minőségellenőrzésekkel sem kell foglalkoznom.

Egy dolgot kell csupán csinálnom a munkám során. Na jó, kettőt. Az első, hogy reklámozzam a termékeket, a második pedig, hogy megtanítsam ezt a folyamatot, munkát másnak is. Ennél könnyebb nem is létezhet. Főleg, hogy a Forever Living rengeteg segédanyaggal, képekkel, videókkal, hanganyaggal, rendezvénnyel segíti a munkámat.

 

De hogyan is kapcsolódik ez a poszt elején említett szabadságokhoz? Hiszen ez is munka, ezzel is foglalkozni kell.

A válasz a kötetlen munkaidő. A kötetlen nem is jó szó, inkább a tetszőleges fejezi ki legjobban, amire gondolok. Akkor dolgozom, és annyit dolgozom, amennyit akarok. Van, hogy napi 30 percet, de van amikor napi 4-5 órát. Magamnak osztom be az időmet, nem szól bele senki, mikor dolgozom. Ha több napig nem foglalkozom vele, mert inkább a gyerekekkel vagyok, nem szól senki, és nem kell attól félnem, hogy megszűnik az állásom. ÉN DÖNTÖM EL, MIKOR DOLGOZOM. ÉS én döntöm el, hogy HOL DOLGOZOM. Mivel a legtöbb munkához elég a telefonom, nem vagyok helyhez kötve. Dolgoztam már a teraszon, a homokozóban, az autóban, a strandon, céges rendezvényen.

Szóval bárhol és bármikor.

Engem nem stresszel a főnököm (mert nincs), nem kell aggódjak a határidők miatt sem (ilyen sincs). Nem a munkahelyem mondja meg, mikor kell kezdenem a munkát, és mikor fejezem be (túlóra sincs). Senki sem mondja meg, hogy abban a percben mivel kellene foglalkoznom, mert én döntöm el, hogy mikor mit csinálok. Akkor se szólnak, ha két órán keresztül kávézom a teraszon, miközben a gyerekek játszanak.

Nyugalom, mosolygás, szabadság. És bármikor láthatom a gyerekeimet, hiszen ez a legfontosabb számomra!

 

Te miért kezdenél bele egy ilyen vállalkozásba?

Írj nekem, beszéljünk, biztos tudok Neked is segíteni!

  Elérhetőségeim: telefon/skype/viber/whatsApp: +36 70 369 4155 email: kriszti@foreveranyu.hu messenger: m.me/nagykriszti Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE!   képek forrása: pexels.com  

Hits: 4

Kint ülök a teraszon, kivételesen felpolcolt lábakkal. Horgolok és hallgatom, hogy lesz egyre zajosabb az utca, mert sokan vannak, akik még most érnek haza. Eddig tartott a munka, a vásárlás. Az ilyen magányos pillanatokban megadatik, hogy nincs körülöttem egy gyerek sem, és meghallom a saját gondolataimat. Ilyenkor rendezem azt a sok-sok dolgot, ami az elmúlt időkben belekerül. Olyan, mintha minden egy nagy dobozba kerülne, és most tudnám polcokra rendezni.

 

Mi is az, amit most nagyon rendezni kell?

Szerdán, mint mindig, egy nyílt – bárki által látogatható – előadáson vettem részt. Nagyon jó dolgoknak voltam itt részese most is, és persze elhangzott az a rész, az a mondat, ami egy kicsit zavar mostanában. (Az az igazság, hogy ezzel sokaknak nem leszek a kedvence.)

A hálózatépítők nagy része, aki aktívan dolgozik ebben a munkakörben, két dolgot mindig kihangsúlyoz, ha a munkáról beszél. Az egyik, hogy ha alkalmazottként dolgozol, olyan minta beállnál egy egyforma emberekből álló sorba. A másik pedig, hogy a hálózatépítők munkája nagyon egyszerű, csak másolni kell, amit a felsővonalad, a szponzorod csinál.

Amikor elkezdtem tanulni ezt a munkát (mert bizony tanulni kell ugyanúgy, mint bármely másikat, legyen az fizikai vagy szellemi), én is betartottam ezt. Szó szerint azt csináltam, amit mondtak nekem, hiszen akik tanítottak már mindent tudtak, évek, évtizedek óta dolgoztak, dolgoznak. Tisztelem őket ezért a nagy tudásért, és hogy átadják nekem.

 

Ha nem akarsz lemaradni a fontos információkról, jobb oldalt iratkozz fel a hírlevelemre! 

 

Aztán valami megváltozott…

Ahogy nőttek a gyerekek, egyre kevesebb időm maradt offline dolgozni. Az offline munka a mi esetünkben a sok telefonálást, bemutatók tartását jelenti, és nagyon sok érdeklődővel kellett személyesen találkozni. Ez rengeteg időt vett el, nem is a találkozók, a bemutatók, hanem az utazás egyik helyről a másikra. A gyerekek mellett kinek van erre ideje? Valljuk be őszintén, kedvem sem volt távol lenni a gyerekektől, hiszen pont azért kezdtem ebbe a munkába, hogy mellettük lehessek.

Szóval ekkor, az offline tevékenységeim 90%-át kiváltottam online munkával. De ezt is tanulnom kellett. Informatika tanárként az alapok nem okoztak gondot, de időnként a megvalósítással komoly problémám volt. Rengeteg oktató videót néztem, sok online marketinggel, online hálózatépítéssel kapcsolatos cikket, könyvet olvastam el. Imádtam magamba szívni az új információkat. Követtem, amit azok a Foreveresek mondanak, akik hamarabb kezdték el kitaposni ezt az utat.

Aztán 2017 szeptembere környékén elkezdtem érezni azt, amit sokan, amikor hullámvölgyben vannak, tudtam, hogy ez az út, de nem nekem való. Imádtam az offline-t, mert megtanított arra, hogyan kommunikáljak az emberekkel, nem okoz gondot egy idegen embert felhívni, és beszélni neki a munkámról. Nagyon sokat fejlődött az önbizalmam. Az online munkában is megtanultam helyesen kommunikálni, rengeteg új ismerősöm lett, és egy kisebb könyvtárnyi új információt szívtam magamba.

De mégsem voltam teljesen elégedett. Pedig ez a munka arról szól, hogy elégedett vagy és pozitív, mert csak így tudsz eredményeket elérni. A negatív, folyamatosan panaszkodó embereknek ez nem megy. Ők vagy nagyon hamar megváltoznak, vagy el sem kezdik a munkát. Általában ők azok, akik a neten hazugságnak, átverésnek nevezik az ilyen jellegű tevékenységet, nem azért mert olyan sokat tudnak a cégekről (o.k. a Magyarországon levők nagy része tényleg nem hoz eredményt és pénzt), hanem mert ijesztő számukra a sok pozitív gondolkodású személy, aki teljes beleéléssel tud beszélni a termékekről.

 

Eljutottam arra a pontra, amikor kiléptem a sorból…

…elhagytam a komfortzónámat. Mert kezdem azt érezni, hogy megint eltűnik az egyéniségem. Nem akartam megint sziluett lenni. Rájöttem, hogy nekem kell, hogy különbözzek, hogy megkülönböztethető legyek!

Elindultam a munka egy olyan útján, ami három sávból áll, és mindhármon egyszerre haladok. Az egyiken van az offline munka, a második sávban az „régi” online, a harmadikon az „új” online.

Most ez az, amit az igazi utamnak érzek, még akkor is, ha lassan haladok rajta, de hamarosan felváltok nagyobb sebesség fokozatba.

Ez az „új” nálam most a blog. Szeretem, hogy elkészíthetek egy olyan hiteles információforrást, amit bárki, bárhol elolvashat. Szuper dolog, amikor kérdéseket kapok, esetleg a közösségi oldalakon olyanok keresnek meg, akiket sose ismertem személyesen, sosem hallottam róluk, de tudják, hogy én vagyok a foreveres, én vagyok Foreveranyu.

Azt már kevés munka után is elmondhatom, hogy sokkal több sikert értem el a bloggal és a tudatosabb közösségi jelenléttel. Sőt, én már három úton tudom elindítani a munkatársaimat, akármelyiket választják, tudok majd nekik segíteni, tudom terelgetni őket az úton.

Közben elhagytam a „csendes” teraszt, és beültem a számítógép elé, hogy leírhassam a gondolataimat. Újra körülöttem csicseregnek a gyerekek, a leendő negyedik meg kirúgja a hasfalamat. De legalább pár gondolat a helyére került ma is…

 

Szeretnél Te is kényelemben dolgozni? Választ ki az igent és én megkereslek.

 

További kérdéseiddel nyugodtan keress meg valamelyik elérhetőségemen:

telefon/skype/viber: +36 70 369 4155  Forever Living

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE! F

Hits: 10

Szerda, 7:49 perc 

Odakint zuhog az eső, és hideg van. A gyerekek még alszanak. Két napja ígértem beszámolót a nyaralásról, de eddig nem tudtam leülni a gép elé. 

 

gyerekek vs munka: 1:0

 

Június 15-én véget ért az iskola és az óvoda is. Június 18-án elindultunk nyaralni. Még kicsit előszezon, de nem tartottam volna jó ötletnek, ha szülés előtt pár héttel vágunk neki. Ebben az évben Bükkszéket választottuk. Valami rejtélyes okból mindig hegyekbe megyünk nyaralni, lehet azért,  mert erre sok az Alföld? Bükkszék egyébként egy 700 fős kis falu, közel az északi határhoz. Nevezetesség a gyógyfürdő, ami a Salvus gyógyvízről híres.  Itt töltöttünk el egy hetet. 

 

Nyaralás kihívásokkal

Amikor elindul a család pihenni, mindenki úgy gondolja, hogy szuper, pihentető és legfőképpen nyugodt lesz. Kivéve, ha vannak gyerekek is. Ne aggódj, most nem panaszáradatot fogok elindítani, de igazán izgalmas hetünk volt, ennek ellenére mindenki jól érezte magát, és és épségben hazatért.

Hétfő délelőtt elindultunk a nagy útra, felpakolva rengeteg útravalóval és mesével. Mintha az ország másik végébe mennénk. Persze a 2 és fél órás út végére minden ennivaló elfogyott, amit a gyerekek táskájába tettem. 

A szállásra találkoztunk az első kihívással. Az apartmanunk a második emeleten van. A nagyoknak nem gond, de Klári – hiába imád lépcsőzni – hamar meg fogja unni, és naponta többször cipelhetjük fel. Így is lett. Bár volt olyan alkalom, amikor magától tette meg ezt a két emeletet, de minden lépcsőfordulónál visított egyet. Akkor inkább kézben…

Persze délután már senki sem tudott a fenekén ülni, ezért lementünk felfedezni a közeli büfét. Közben kiderült, hogy útitársunk lett egy vírus, Ákos délutánra belázasodott. Szerencse, hogy a szervezete elég erős, és kedd délelőttre már csak egy kis torokfájás maradt. Ilyenkor örülök, hogy erősítem a szervezetüket.

Készítette: Lhgergo – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4674585

 

Strand és vár

Mivel nagyon meleg volt kedden, programunknak a strandolást választottuk. A gyógyfürdőnek két része van, egy fedett fürdőház, és a strandfürdő. Utóbbiban a gyerekmedencét használtuk, ahova sajnos felnőtt nem ülhetett be, csak sétálhatott vagy állhatott a vízben, és az élménymedencét, ahol Ákos kedvére gyakorolhatta a merülést, amit a tanfolyamon elsajátított. Nagy hasznát is vette, mivel a medencében esett ki a foga, és természetesen azt el kellett tenni a Fogtündérnek. Én a lányokkal leginkább a kicsi medencében sétálgattam. Nagyon tetszett benne, hogy nem csempés volt az alja, hanem gumi bevonatú, így teljesen csúszásbiztos. A nap végére mindenki szép piros lett. Jöhetett a kedvenc Forever-es termékem, hogy holnapra ne fájjon senki válla.

Készítette: Civertan – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2932312

 

Eger

Hogy senki se piruljon tovább, szerdán Egerbe mentünk. Voltunk a várban már egyszer, de a két nagy vármániás, képesek többször is megnézni egyet-egyet. Itt megismerkedtünk az ország legszűkebb parkolóházával (saját vélemény, meg az autóé). Külső magassága úgy 2 emeletes lehet, de ebben 7 szintet rejtettek el. A fordulók olyan szűkek, hogy csak Y-ban lehet ráfordulni. Izgalmas volt feljutni a negyedik szintig. Eger még mindig szép, és meglepődve tapasztaltam, hogy olcsóbb, mint Bükkszék. Klári lábai persze elkoptak, mire a várhoz értünk, úgyhogy jöhetett a hurciban a hátamra. Jól néztem ki, elől pocak, hátul gyerek. Legalább egyensúlyban voltam.

Így mentünk le a panoptikumba is, ahol persze menni kellett a “titkos alagútba” is. Ha voltál ott mostanában tudod, hogy elég nehéz lejutni oda, de az alagút végén még nehezebb kijönni, mert a kijárat magassága kb 120 cm. Gondoltam, én Klárival maradok fent, majd a többiek elsétálgatnak a járatban, de győzött a “hagyd el a komfortzónádat” nevű suttogó izé, és lementem én is. A hátizsákom jókat kacagott a végén, amikor próbáltam úgy kimászni a 120 cm-es lyukon, hogy a fejét ne verjem be (persze ehhez irányítás kellett, mert én felfele nem láttam), és ne essek hasra, mert azt meg a még meg nem született bánná. Sikerült! Mindenki épségben kijutott. Éhségünket csillapítva szereztünk két nagyon finom pizzát, amit a főtéren ücsörögve meg is ettünk, aztán irány vissza a szállásra. A lányok körülbelül 2 perc alatt elaludtak a kocsiban.

Készítette: CivertanS – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=44767071

 

Csütörtökre a vírus megint megtalált minket, és a lányokat egész napra kiütötte. Így csak a fiúk strandoltak. 

 

Hűvösödik

Péntekre mindenki újra egészséges volt, de jött a hűvösebb idő, így megint kirándulni mentünk. Most Sirokra. Egy éve is voltunk itt, úgy emlékeztem, hogy alacsonyabban van a vár. Kicsit belehaltam, mire felértem, pedig csak magamat cipeltem. De a vár még mindig gyönyörű, és nagyon szép a kilátás. 

By Krystian Cieślik [CC BY-SA 3.0 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)], from Wikimedia Commons
 

Szombaton a fürdőházat próbáltuk ki. A gyerekmedencéje nagyon jó, bár a hűvös miatt sokan voltak bent. Pozitív, hogy van a gyereknek játszószoba, pihenőszoba, külön gyerekmosdó, és ételmelegítési lehetőség. Nem sok helyen figyelnek ennyire a gyerekekre.

Mozgalmas és élménydús 6 nap volt, mindegyikünk nagyon élvezte.

 

A munka mindig megtalál

Ez most nem panasz, hanem öröm számomra. Úgy indultam el erre a hétre, hogy nem dolgozom, nem olvasok szakkönyvet. Ez csak a pihenésé lesz. Nem így lett. Már kedden pittyegett a telefonom, egy hölgy keresett meg, mert kérdései voltak egy termékkel kapcsolatban. Nagyon jó érzés, hogy az online munkám kezd beérni, és olyanok is tudják, hogy a Forever Living termékeivel foglalkozom, akiket nem is ismerek, csak belefutottak a blogomba vagy valamelyik facebook bejegyzésembe. Ilyenkor látom, hogy érdemes dolgozni, még akkor is, ha az elején úgy tűnik, nincs eredmény, mert később biztos lesz, ha nem adom fel!

Ígértem egy meglepetést is, de arról majd holnap írok itt, de a facebookot is érdemes lesz figyelned!

 

Legyen mosolygós napod!

 

Hits: 14

Pár napja beszélgettem egy hölggyel a Forever-es munkáról. Ilyenkor mindig előkerül az a kérdés, hogy mi a legnehezebb a munkában? Úgy gondolom, hogy ez mindenkinél más. Van, aki nehezen tanulja meg a termékekről az információkat, van, aki nehezen kommunikál idegen emberekkel.
Számomra is okoztak gondot az elején, de ezek mind megtanulhatóak voltak. Hiába vagyok végzettségem szerint pedagógus, és tanítottam is jó néhány évig, amikor felnőttek elé kellett kiállnom beszélni, vagy idegeneket kellett megszólítanom telefonon, az tényleg nem volt egyszerű. Nekem egy valami van a munkában, amiben fejlődnöm kell. Ez pedig a motiváció fenntartása. Persze ez az egy dolog sok mindenre kihat még.

 

forrás: pexels

Számomra igazi hullámvasút ez a motivációs dolog. Azt tudom, hogy miért dolgozom, miért akarok minél hamarabb manager lenni, de nem tudok minden egyes nap erre fókuszálni. Komoly problémát okoz számomra, és nagyon rossz érzést is. Utálom rosszul érezni magam.

Változtatni kell!

Bizony, méghozzá nagyon gyorsan. Úgyhogy jött a probléma feltárása, és a megoldások keresése.
Elméletileg azt a munkát, jelenleg az online hálózatépítést, elméletileg másolnom kellene a felsővonalamról. De felettem senki sem dolgozik online, tehát nincs mit másoljak. Így egyedül kell megtalálnom a helyes lépéseket, ami időnként rettentően fárasztó, és leginkább ez okozza a motivációhiányt, úgy gondolom.

Hetente több előadást nézek meg ezzel kapcsolatban, ki hogyan csinálja a Foreveresek közül, de mindenki nagyjából ugyanúgy, és nekem ez nem minden esetben tetszik.

forrás: pexels

Tehát marad két út előttem: vagy feladom, és abbahagyom, vagy megépítem én az utat, amit a leendő csapatom majd követhet, másolhat. Szerencsére elég makacs vagyok ahhoz, hogy a másodikat válasszam, nem szeretem feladni a dolgokat.

 

Új motiváció, új tervek

Ugye van a hosszú távú célom, amit ezzel a lehetőséggel szeretnék megvalósítani, azaz, hogy a gyerekeimmel lehessek, ne kelljen alkalmazottként dolgoznom nyugdíjas koromig. Most fel kellett állítanom új célokat is, amelyeket képek formájában ki is tettem a falra a gépem mellé, lassan dátumokat is írok hozzájuk, akkor biztosabb, hogy elérem ezeket a célokat!

Mik ezek?

Minél hamarabb megkapni a manager szalagot. Mert szép piros, hatalmas elismerés, rengeteg munka, és sok pénzt hoz nekem.

Eljutok Porec-be, Horvátországba a Forever költségén. Ha elérem a Supervisor szintet, akkor mehetek ide egy hosszúhétvégére, persze ingyen.

Megnézem Japánban a cseresznyefa-virágzást.

Lesz egy saját nyaralóm a hegyekben.

Lesz egy nagyobb házunk, ahol legalább 2 szoba csak az enyém.

 

 

 

forrás: imgur

Most ezekért kezdek el dolgozni, és tölteni a motivációs szintemet.

(Ilyenkor mindig eszembe jut a sims nevű játék, ahol az emberek feje felett egy szintjelző volt, ha jól érezték magukat zöld lett, ha rosszul piros, most kb sárgában vagyok, de nagyon hamar el kell érjem fogom érni a zöldet.)

 

És akkor ez hogy?

Kezdem azzal, hogy minden munkafolyamathoz lesz egy listám, mert jó érzés, amikor minden pontot kipipálok rajta. Ha megtetszik valami, amit szeretnék megszerezni, elérni, arról készítek képet, és kikerül a motivációs falamra. Az mondják, ha minden nap látom ezeket, akkor motiváltabb leszek. Kipróbálom.

Nem engedem, hogy 24 órában csak a munkán, illetve a munka hiányán járjon az agyam. Ez rossz, főleg amikor a hiányon gondolkodom.

Új napirendet tervezek, amelyben fixen lesz munkaidőm.

forrás: pexels

Ha ez sem segít, akkor kitalálok mást!

 

Ami még jó lesz!

1 hét és itt a nyári szünet! Sokan rettegnek ettől a két és fél hónaptól, de én nagyon imádom. Valami fura dolog miatt, amikor mindhárom gyerek körülöttem zsong, sokkal jobban tudok koncentrálni a dolgaimra. Tavaly nyáron is sokkal több megbeszélésem volt a munkával kapcsolatban, mint iskolaidőben.

Most megyek, és elkészítem a pipálós listámat!

Ha esetleg van ötleted, hogyan lehet motiváltabb az ember, ne tarts magadban, írd le nyugodtan hozzászólásban! Minden ötletet szívesen olvasok, próbálok.

Legyen mosolygós napod!

 

 

 

 

 

Hits: 4

Egy hete nem jelentkeztem… Ennek csak egy sok oka volt, de ami leginkább megmagyarázza, az az akut lustaság, ami minden este elért. Persze nem töltöttem kataton állapotban ezt az egy hetet, azt nem tudnám elviselni. Volt sok séta és kevés munka.

A gyerekekkel kihasználtuk, hogy még jó az idő, így hétvégén elmentünk a Mihály napi vásárba. Minden évben meglátogatjuk, lesétáljuk a szokásos 500 méterünket 2 óra alatt. A legérdekesebb mindig a katonai járművek megtekintése. Természetesen beszerzünk néhány adag édességet, amit mindig csak a vásárban veszünk meg, fagyizunk, eszünk egy kürtőskalácsot és indulás haza. Nagy szerencsém van, hogy a gyerekek nem akarnak megkapni minden kis vackot. 

Hétfőn a 22 hetes ultrahangon a leendő 4. törpe megmutatta magát, és kiderült, hogy fiú lesz. Szép, szimmetrikus család leszünk: fiú – lány – lány – fiú. Így szeretem.

Igen, kicsit szimmetria-mániás vagyok.

 

Persze munka is volt, igaz csökkentett módban. 

Nagyon jó érzés, hogy már nem csak én keresek olyan embereket, akik esetleg a Forever termékeit szeretnék használni, hanem megtalálnak maguktól is. Ezt szeretném elérni. Jó lesz majd, ha sok-sok ember tudja majd rólam, hogy a Forever termékeivel és az üzleti lehetőséggel foglalkozom, és bizalommal fordulnak majd felém. 

Szóval, kétszer voltam a debreceni lerakatban, hogy kiszolgáljam a fogyasztóimat. Mindig azt mondom, hogy én csak ajánlási marketinggel foglalkozom, de természetesen segítek azoknak, akik nem szeretnének regisztrálni, de a termékekre szükségük van. 

Egyébként tudod, hogy minden Te is minden egyes nap foglalkozol ajánlási marketinggel? Bizony!

Gondolom ma is ajánlottál már valakinek egy könyvet, egy filmet, éttermet, boltot…

Na, ez az ajánlási marketing.

Pontosan ezt csinálom én is napi néhány órában (általában), csak konkrét termékeket, lehetőséget ajánlok, és ha jól csinálom a munkámat, akkor pénzt kapok érte.

Úgy gondolod, nem csinálnád jól? Dehogynem.

Mindent meg lehet tanulni. Szerencsére én sem úgy születtem, hogy mindent tudtam erről. Amikor belekezdtem a munkába, megtanultam, mit és hogyan kell mondjak. Megtanultam, hogyan kezeljem a kifogásokat. Ez a kedvencem. A kifogáskezelés. Néhány esetben olyan mint a vívás. Időnként meg gyakorolni kell a megadás művészetét, mert vannak olyanok, akikkel nem érdemes vitatkozni.

Lehet ezekből készítek egy kis gyűjteményt.

 

És ezután győzött a lustaság.

Úgy döntöttem, hogy megengedem magamnak, hogy kössek egy kicsit. Nem igazán kötöttem eddig, inkább horgoltam, ezért úgy gondoltam, hogy megtanulok kötni is. Volt itthon pár gombolyag fonal, amit e célból vásároltam úgy 2 éve. Ami késik, nem múlik… Találtam hozzá egy egyszerű, haladós kendőt, el is kezdtem. Remélem nem 2 év lesz, mire befejezem.

 

A megszokott szerdai nyílt előadás

Tegnap megint elmentem a szerdai nyílt előadásra. Ezek az előadások Debrecenben, a Forever épületében, az Erzsébet utcán vannak, szerdánként 18.00-tól. Fontos, hogy bárki látogathatja. Mostanában, amikor nem jön semmi közbe, elmegyek meghallgatni az előadókat. Nem mindig hallok új információkat, de motivációt, és ahogy én szoktam mondani, egy kis hátsónbillentést mindig lehet kapni. munka

A tegnapi előadást Nagy Kati tartotta, ő 1997-óta dolgozik a Foreverben, és óriási sikereket ért el.

Az ő előadásából írtam le, hogy szerinte mi az a négy dolog, ami szükséges ahhoz, hogy sikeres legyek a munkában. Szerintem teljesen igaza van!

  1. idő- és energiabefektetés
  2. tanulás, fejlődés
  3. önfegyelem
  4. elkötelezettség, kitartás

Ennyi pont elég, hogy sikeres legyen valaki a Forever üzletben, és egy olyan vállalkozást építsen fel, amivel eltarthatja magát és a családját is. munka

Itt az ideje nekem is javítani az 1. és a 3. ponton! 

Velem tartasz?

 

 

 

 

Itt érhetsz el, ha kérdésed van:

messenger: m.me/nagykriszti

viber: +36703694155

email: kriszti@foreveranyu.hu

 

fotók: pexels.com

Hits: 33

2018. május 8 kedd – május 9 szerda – munka is, meg nem is

Ide ért az eső. Rendesen lelassult a család. Én is küzdök, hogy ne ragadjon le a szemem, és ne üssek félre minden második szóban egy karaktert. Még jó, hogy a blogszerkesztő program jelzi, ha hibát talál.

Kedden nem jelentkeztem az anyahajónaplóval. Ennek egy oka volt, mégpedig az, hogy nem dolgoztam. Délben Ákos osztályát kísértem úszni, és úgy lefáradtam a végére, hogy délután már nem volt kedvem, erőm semmire. De kellenek az ilyen napok is. 

 

 

A szerdai nap ennél tevékenyebb volt. Reggel a szokásos gyerekelszállítós program után valami csoda folytán sikerült leülnöm a gép elé, és összehoztam egy bejegyzést, amiben három “Forever apróságról” írtam. Ide kattintva elolvashatod. 

 

Valamikor november elején kezdtem el írni a blogot

Addig én is a “hagyományos” online és offline üzletépítést végeztem. Azaz telefonon vagy személyesen beszéltem az emberekkel, vagy a közösségi médián keresztül. Annak ellenére, hogy szeretem mindkettőt, valahogy nem éreztem sajátomnak teljesen. Ezért mindig kerestem a saját utamat a munkában. Rengeteg oktató anyagot néztem meg, arról ki hogyan végzi a munkáját, és szemezgettem az ötleteket. Egyébként jó sok össze is gyűlt. Egy valami volt, ami zavart a munkában, pedig erre már a legelején felkészítettek. Biztos vagyok abban, hogy nagyon nagyon sokan emiatt fejezik be ezt a jellegű munkát. Nem szerettem, ha nemet kapok. Most se szeretem, de szerencsére megtanultam kezelni ezeket, és már csak egy-kettő tud rosszul érinteni. Leginkább  azok, amelyeket alpári stílusban kapok meg. 

 

Ezt nem mindenki tudja megszokni. Sok munka és önfejlesztés, mire el tudsz jutni arra a szintre, hogy a nemeket azonnal elengeded, és nem rágódsz rajta, akkor sem, amikor tudod. hogy sokkal jobb lenne annak az embernek, ha például egy bizonyos terméket el kezdene szedni, mert javulna az egészsége, vagy ha elkezdené a munkát, biztos, hogy rövid időn belül stabilabb lenne az anyagi helyzete. Tudomásul kell venni, hogy nem minden embernek való ez, vannak akik nem akarják meghallani a tanácsaidat, mert mennek a saját fejük után, és vannak azok, akik nem akarnak kilépni a zárt, egyszerű, sötét, pici komfortzónájukból. 

 

Visszatérve a kályhához

2017 október 31-én került elém ez a fajta online hálózatépítés. Azóta sem tudom hogyan, egyszer csak jött, és kihúzott a gödörből. Akkor éppen a “minek dolgozzak, nem igazán megy” napjaimat éltem. November elején megvettem a foreveranyu domaint, majd egy 3 napos “nyaralás” alatt elkészült a blog alapja is. Nagyon izgatott voltam. 

Egy dolog volt, ami igazán megfogott (na jó, igazából az egész), az, hogy így elkerülhetem azt a sok visszautasítást. Tudtam és tudom, hogy még sok idő lesz, amíg sokakhoz eljut a blog híre, és többet kellene foglalkoznom ezzel, de már látom, hogy vannak eredmények. 

Van olyan, aki azóta tudja, hogy Foreverrel foglalkozom. Vannak olyanok, akik azóta regisztráltak hozzám, és ami a legmeglepőbb számomra, vannak olyan más vonalon levő Forever üzleti partnerek, akik tőlem kérnek tanácsot. Én meg adok, mert ugyan ez nekem egy fillér jutalékot sem jelent, de nem árt, ha terjed a hírem. Egyszer megkérdeztem egy ilyen üzleti partnert, hogy miért engem keres meg a kérdéseivel, miért nem a szponzorát. Aranyos volt a válasza: “Mert látszik, hogy te tényleg ismered a termékeket.” Na ezért vágtam bele a blogba, mert szeretném megmutatni, hogy nem egy bonyolult dolog, és én ismerem ezeket a termékeket, az üzletet, bennem nyugodtan megbízhatnak, velem el kezdhetnek dolgozni.

Persze, nem feltétlenül kell majd az új munkatársaimnak blogot írni, mert nem biztos, hogy neki való lenne, de ugyanúgy meg tudom tanítani neki az offline munkát is, és a “hagyományos” online munkát is. Az a lényeg, hogy úgy kezdjen neki, olyan formát válasszon, hogy amikor 2 hónap múlva leül dolgozni pillangók repkedjenek a gyomrában. Én így dolgozom, minden bejegyzés, poszt, óriási izgalommal tölt el, és repkednek a pillangók…

 

Ha fel szeretnéd venni velem a kapcsolatot, itt megtalálsz:

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

 

Hits: 10