Szia! Figyelj egy kicsit rám! Van egy jó vitaminom. Sokkal jobb, mint bármelyik, amely a piacon van. Nem, nem mondom meg neked mi a neve. Hidd el, hogy jó! Már szedsz vitamint? Az nem jó! Honnan tudom?  Én mindent tudok. A tied nem jó! Szedd ezt. Van nálam egy doboz, vedd meg! Most! Drága? Nem. Hát nem fontos neked az egészséged? Na ugye! Vegyed és egyed! Ügyes vagy! A másikat dobd el! Holnap lesz nálam arckrém is! Az is kell neked. Úgyhogy majd kereslek! tukmálás

Volt már részed ilyen vagy ehhez hasonló beszélgetésben? Utálod? Megértem. Én sem szeretem az ilyeneket. Hogy is hívják ezt? Ja, tukmálás!

Sokan azt hiszik, hogy az, aki olyan munkával keresi a pénzét mint én, akkor csak így, tukmálással próbálja eladni a termékeit.

Az ajánlási marketinggel foglalkozók 90%-a tukmálással, erőszakosan próbál dolgozgatni. (a próbál és a dolgozgatni szavakon van a hangsúly) Emiatt hiszik azt, hogy csak a tukmálásról szól ez a munka.

Ez a 90% mindenhol tukmál. Akkor, ha személyesen találkoztok, akkor, amikor felhív telefonon, de még Facebookon is, amikor megoldást keresel valamilyen problémádra. Ők azok, akik a kérdésedre azonnal írják: „Írtam privit.”

 

 Vannak kivételek!

Lehet nem ismersz személyesen, de hidd el nekem, hogy vannak olyan emberek, akik nem így dolgoznak, és nem ezt a módszert tanítják a munkatársaiknak. Büszkén mondhatom, hogy én is ezekhez az emberekhez tartozom. Ők azok, akik komolyan gondolják a munkájukat, és tényleg munkaként, pénzkereseti lehetőségként tekintenek erre a lehetőségre, nem valami „dolgozz napi 10 percet” munkaként.

 

Akkor most hogyan kell csinálni?

Tukmálás nélkül. Az nem szép dolog. A saját példámon keresztül tudom leírni neked. Folyamatosan bemutatom a Forever Living termékeit. Ezt teszem online, Facebookon, Instagramon. Vannak csoportjaim és oldalaim, ahol képeket és bemutatószövegeket posztolok ki, illetve leírom a saját tapasztalataimat. A képeket biztosítja nekem a Forever, ehhez a szövegeket is, így nem sokat kell ezekkel bajlódnom, csak másolok és beillesztek.

Nézd meg az egyik csoportomat, hogy lásd miről is beszélek. Aloe harmónia néven keresd a Facebookon. Az oldalak és csoportok segítségével nagyon sok emberhez eljutnak ezek a bejegyzések. Olyanokhoz is, akiket sosem ismertem. Ezt onnan tudom, hogy mostmár naponta keresnek meg kérdésekkel olyan személyek, akik nem ismernek személyesen, csak látják a posztjaimat.

Ezt egyébként nagyon szeretem. Olyan jó érzés, amikor érzem, hogy szükség van rám és a tudásomra.

Persze nem csak az interneten dolgozom. Használom is a termékeket, és időnként előkerül a táskámból egy-egy, de nem megyek oda egy szülőhöz sem az iskola előtt, hogy Szia! Figyelj egy kicsit rám…

Az én munkámban nem az a lényeg, hogy elkergessünk mindenkit, akik a környezetünkben vannak. Pont az ellenkezőjét kell csinálni, vonzani kell az embereket.

Ez a lényeg. Csak megmutatod, hogy léteznek a Foreveres termékek, az üzleti lehetőség. És hidd el nekem, hogy azok, akiket érdekelni fog, mert rajtad keresztül látja, hogy jó, meg fog keresni. Ha tukmálsz, erőszakos vagy, nem fogsz pénzt keresni.

Úgyhogy csak légy laza, bátor, mosolygós, és kezdj bele! Segítek!

Legyen mosolygós napod!

 

Elérhetőségeim:

telefon/skype/viber/whatsApp: +36 70 369 4155

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE!

Hits: 23

Pár napja beszélgettem egy hölggyel a Forever-es munkáról. Ilyenkor mindig előkerül az a kérdés, hogy mi a legnehezebb a munkában? Úgy gondolom, hogy ez mindenkinél más. Van, aki nehezen tanulja meg a termékekről az információkat, van, aki nehezen kommunikál idegen emberekkel.
Számomra is okoztak gondot az elején, de ezek mind megtanulhatóak voltak. Hiába vagyok végzettségem szerint pedagógus, és tanítottam is jó néhány évig, amikor felnőttek elé kellett kiállnom beszélni, vagy idegeneket kellett megszólítanom telefonon, az tényleg nem volt egyszerű. Nekem egy valami van a munkában, amiben fejlődnöm kell. Ez pedig a motiváció fenntartása. Persze ez az egy dolog sok mindenre kihat még.

 

forrás: pexels

Számomra igazi hullámvasút ez a motivációs dolog. Azt tudom, hogy miért dolgozom, miért akarok minél hamarabb manager lenni, de nem tudok minden egyes nap erre fókuszálni. Komoly problémát okoz számomra, és nagyon rossz érzést is. Utálom rosszul érezni magam.

Változtatni kell!

Bizony, méghozzá nagyon gyorsan. Úgyhogy jött a probléma feltárása, és a megoldások keresése.
Elméletileg azt a munkát, jelenleg az online hálózatépítést, elméletileg másolnom kellene a felsővonalamról. De felettem senki sem dolgozik online, tehát nincs mit másoljak. Így egyedül kell megtalálnom a helyes lépéseket, ami időnként rettentően fárasztó, és leginkább ez okozza a motivációhiányt, úgy gondolom.

Hetente több előadást nézek meg ezzel kapcsolatban, ki hogyan csinálja a Foreveresek közül, de mindenki nagyjából ugyanúgy, és nekem ez nem minden esetben tetszik.

forrás: pexels

Tehát marad két út előttem: vagy feladom, és abbahagyom, vagy megépítem én az utat, amit a leendő csapatom majd követhet, másolhat. Szerencsére elég makacs vagyok ahhoz, hogy a másodikat válasszam, nem szeretem feladni a dolgokat.

 

Új motiváció, új tervek

Ugye van a hosszú távú célom, amit ezzel a lehetőséggel szeretnék megvalósítani, azaz, hogy a gyerekeimmel lehessek, ne kelljen alkalmazottként dolgoznom nyugdíjas koromig. Most fel kellett állítanom új célokat is, amelyeket képek formájában ki is tettem a falra a gépem mellé, lassan dátumokat is írok hozzájuk, akkor biztosabb, hogy elérem ezeket a célokat!

Mik ezek?

Minél hamarabb megkapni a manager szalagot. Mert szép piros, hatalmas elismerés, rengeteg munka, és sok pénzt hoz nekem.

Eljutok Porec-be, Horvátországba a Forever költségén. Ha elérem a Supervisor szintet, akkor mehetek ide egy hosszúhétvégére, persze ingyen.

Megnézem Japánban a cseresznyefa-virágzást.

Lesz egy saját nyaralóm a hegyekben.

Lesz egy nagyobb házunk, ahol legalább 2 szoba csak az enyém.

 

 

 

forrás: imgur

Most ezekért kezdek el dolgozni, és tölteni a motivációs szintemet.

(Ilyenkor mindig eszembe jut a sims nevű játék, ahol az emberek feje felett egy szintjelző volt, ha jól érezték magukat zöld lett, ha rosszul piros, most kb sárgában vagyok, de nagyon hamar el kell érjem fogom érni a zöldet.)

 

És akkor ez hogy?

Kezdem azzal, hogy minden munkafolyamathoz lesz egy listám, mert jó érzés, amikor minden pontot kipipálok rajta. Ha megtetszik valami, amit szeretnék megszerezni, elérni, arról készítek képet, és kikerül a motivációs falamra. Az mondják, ha minden nap látom ezeket, akkor motiváltabb leszek. Kipróbálom.

Nem engedem, hogy 24 órában csak a munkán, illetve a munka hiányán járjon az agyam. Ez rossz, főleg amikor a hiányon gondolkodom.

Új napirendet tervezek, amelyben fixen lesz munkaidőm.

forrás: pexels

Ha ez sem segít, akkor kitalálok mást!

 

Ami még jó lesz!

1 hét és itt a nyári szünet! Sokan rettegnek ettől a két és fél hónaptól, de én nagyon imádom. Valami fura dolog miatt, amikor mindhárom gyerek körülöttem zsong, sokkal jobban tudok koncentrálni a dolgaimra. Tavaly nyáron is sokkal több megbeszélésem volt a munkával kapcsolatban, mint iskolaidőben.

Most megyek, és elkészítem a pipálós listámat!

Ha esetleg van ötleted, hogyan lehet motiváltabb az ember, ne tarts magadban, írd le nyugodtan hozzászólásban! Minden ötletet szívesen olvasok, próbálok.

Legyen mosolygós napod!

 

 

 

 

 

Hits: 4

Pár napja a Facebook-on barangolva azt tapasztaltam, hogy egy fantáziátlan otthoni munka bejegyzést sem láttam. Már kezdtem örülni. Azt hittem, annak a hatása, hogy majdnem minden csoportból kiléptem, ahol ezek vannak. Sajnos ez a csoda is csak 1 napig tartott. Másnap kezdődött elölről. 
Nagyon utálom ezeket a posztokat, mert a legtöbb hazudik, lehetetlen dolgokat írnak bele, és ha rákérdezek valamire a poszt írójától, nem tud válaszolni, vagy nem akar. Volt olyan, aki a cég alapítóját, vagy a termékeket sem akarta felfedni, még privátban sem, csak akkor, ha regisztrálok alá. A sok amatőr miatt kezdtem gondolkodnom azon, hogy mégis miért van annyi komment a bejegyzések alatt.

Az emberek egy része nagyon hiszékeny, aztán ha kiderült, hogy rossz lóra tett, teli szájjal szidja azokat az üzleteket is amelyek valósak. 

Nagyon sok szövegben látom, hogy kismamáknak, anyukáknak ígérnek fűt – fát – bokrot, de egyvalamit sosem mutatnak meg, még akkor sem, ha esetleg elkezd dolgozni valaki, mégpedig azt, hogy a nyavalyába tud akár 1-2 órát, esetleg 3-4-et beilleszteni a napi programjába, gyerek(ek), férj, háztartás esetleg munka mellett. 
Ezért jutottam arra, hogy én leszek az, aki megmutatja, hogy lehet itthonról dolgozni. A neten kutatva nem találtam senkit, aki ebben a témában segített volna bárkinek is.

Úgy gondolom, izgalmas dolog lesz “papírra” vetni a napjaimat.

Kezdjük…

 

2018. május 6. vasárnap – 1. nap

Ma van Anyák napja. Ennek örömére kaptam fél nap szabadságot, ami az én esetemben azt jelenti, hogy három-négy órán keresztül egyedül leszek a házban. Teljesen egyedül! Na jó, egy fél gyerekkel. De akkor is ritkaság. 

Reggel Ákos már 6.30 körül fent volt, és akármennyire halkan próbált osonni, a macska ösztöneim meghallották, hogy mozog. Őt sikerült hamar leszerelni, mert kiderült, csak engedélyt szeretett volna kérni reggeli Minecraft-ra. Engedély megadva, még pihenhetek pár percet. Közben végig gondoltam, mi is lesz a mai feladatom. Minden este és reggel leltárt készítek a fejemben az aznapi, illetve a másnapi feladataimról. Mára is szép hosszú lista készült. 

30 perc tervezés után jöhetett a függőleges testhelyzet elérése, ami kissé nehezen ment, mert az óriásira nőtt hasam nem engedelmeskedett, meg persze a lábaim is feküdni akartak még, de tehetetlenek voltak, mert az agyam már pörgött. 

A vasárnapi reggelikkel mindig Klárinak kedvezek, a kis tojásmániásnak. Ma tükörtojást kapott, így a család többi tagja is, majd gyors öltöztetés, mindhárom kiskorú összeterelése, és indulhatnak is el itthonról apával.

Csend… de a szennyeskosár kiabált, hogy megtelt, úgyhogy  kénytelen voltam megmenteni a fulladástól, pedig már a fejemben félig összeállt egy blog-poszt. 

 

… és végre elérkezett a munka …

Ez furcsán hangzott, ugye? Majd megszokod. Nagyon szeretem a munkámat, mert teljesen kikapcsolja az agyamat. Régen is volt egy blogom, de annak az írása hamar kifulladt. Amióta a Foreverről, a munkáról, a termékekről írok, totál extázis van írás közben. Persze nem mindig sikerül megvalósítani az elképzeléseimet, de elég makacs vagyok ahhoz, hogy ezt ne adjam fel. Persze mindig ott lebeg a szemem előtt az is, hogy ha nem dolgozom, nem lesz belőle pénz. 

Ezért ma szépen leültem a gép elé, és megírtam a mai bejegyzést, most egészség témában, a Koenzim-Q10-ről. Itt olvashatod el.

Ez a téma most kutatással járt, így körülbelül 2,5 óra volt, amíg elkészült. Mivel megtudtam, hogy a Q10 zsírban oldódik (ezért is jó ez a munka, mert mindig tanulok újat), gyorsan ettem egy vajas kenyeret a Q10-em mellé, hogy biztosan felszívódjon. 

Délelőttre ennyi munka volt betervezve, visszatérhettem a házimunkához. Újabb adag mosás, és a konyhára is ráfért egy kis pakolás. 

 

12:30: megérkezett a legkisebb, mehettünk pihenni. Rendes kislány, csak 5 percig kellett kergetnem, hogy tiszta pelenkát tehessek rá, majd 15 perc alatt sikerült elaltatnom. 

Jöhetett egy kis déli pihenés. Meg a kedvenc feladatom, a zoknipárosítás. Jelentkezzen az az olvasóm, aki szeret zoknikat párosítani! Én nem, de sikerült 30 zokninak társat találnom. Juhé! Maradt még legalább 60, aminek nincs meg a párja. Biztos a mosógép eszi meg ezeket. Nagyon éhes lehet.

Jutalmul megengedtem magamnak, hogy megnézzek egy Criminal Minds részt. 45 perc lazítás és egy nagy pohár limonádé. 

 

Munka – második felvonás

Nagyon fontos, hogy a termékfogyasztókkal tartsam a kapcsolatot. Próbálok mindennap visszakeresni néhányat. Most is ezt tettem, megkérdeztem hogy vannak, nincs e szükségük valamilyen termékre. Ez talán egy órás elfoglaltság volt. Közben végig pörgettem a facebook-ot, mert időnként találok olyanokat, akik érdeklődnek a termékek vagy a munka iránt. Megpróbálom velük is felvenni a kapcsolatot, bejelölöm őket ismerősnek, érdeklődök a problémájuk felől. 

 

Teljes a család

Megérkezett közben Ákos és Asztrid is, teljes lett a család 5 percig, mert utána mindegyik eltűnt. Megint szétszéledtek, kimentek az udvarra társadalmi munkát végezni. Nagyon gyűjtik a jó pontokat. 

Az esti program mindig ugyanolyan. Vacsi, fürdés, mese. Amíg a törpék áztatták koszos kis testüket a kádban, és habszakállt készítettek egymásnak, én újra leültem a gép elé, hogy “papírra vessem” ezt a posztot is. Reményeim szerint ez a napló sorozat minden este mentésre kerül. Mint fentebb írtam azért, hogy aki szeretne otthonról dolgozni egy olyan vállalatnál mint mondjuk a Forever Living Products, lássa, hogyan lehet a munkát beilleszteni a család, a gyerekek mellé. 

Sokan azt mondják, hogy nagyon egyszerű, és mindenki meg tudja csinálni, de ez nem így van. Komoly munka, és sok próbálkozás, mire minden a megfelelő helyre kerül. De hidd el nekem, lehet, hogy az első időszakban kutya nehéz lesz, de megéri, mert ez a munka nagyon sok örömet és sikerélményt hozhat neked. Na meg pénzt!

Most elköszönök! Legyen mosolygós estétek!

 

Hits: 16

tanulás

2008 szeptemberében kaptam kézhez az egyetemi diplomámat. Mivel az itt eltöltött pár év nem tartozott a kedvenceim közé, eldöntöttem akkor, hogy soha többé nem fogok tanulni. Nem volt könnyű olyan dolgokat megtanulni, amik nem érdekeltek, mert bizony az egyetemi képzés alatt voltak olyan tantárgyak, amiket sosem tudtam hasznosítani a munkám során. Teljesen feleslegesek voltak.

Aztán úgy alakult, hogy mégis tanulnom kellett

Amikor belekezdtem a mostani munkámban, nem kerülhettem el a tanulást sem. Teljesen új volt nekem ez a terület, mindent meg kellett tanulnom. Megismertem a fantasztikus termékeket, a lenyűgöző marketing tervet. Még azt is, hogyan kommunikáljak személyesen azokkal az emberekkel, akiknek bemutatom a termékeket, vagy az üzleti lehetőséget.

Ezalatt a pár hónap alatt hihetetlen, de nem tűnt nyűgnek a tanulás. Gondolom azért, mert érdekelt amit tanultam. Lenyűgözött, hogy vannak olyan információk az egészséggel kapcsolatban, amit eltitkoltak az emberek elől. Azóta is rengeteg szakkönyvet olvastam el, nagyon sok hanganyagot hallgattam meg. 

tanulás

Ez a folyamat most is tart, sőt…

Pár hónapja, amikor újra elkezdtem ezt a munkát – amit anyaként a legjobbnak tartok, mert így a gyerekeimmel lehetek – az online felület, az online kapcsolattartás mellett maradtam. Nagyon szerettem személyesen találkozni az emberekkel, de így még több emberrel tudom felvenni a kapcsolatot. Ez eleinte számomra is megdöbbentő volt.  

Egy dolog persze megmaradt. A tanulás. Nagyon-nagyon sok új információt szívok magamba. Persze, ezt is már csak online. Az utóbbi egy hónapban 3 online tanfolyamon vettem részt. Ezek mind az online munkáról szóltak, és mind fantasztikus volt. Mennyivel jobb, úgy tanulni, hogy nem kell utaznom, és a nap bármely szakaszában leülhetem megnézni, meghallgatni egy újabb modult. 

Rájöttem egy szenzációs dologra!

Online sokkal gyorsabban tanulok! Még akkor is, ha 10 perc után meg kell szakítanom, mert például valamelyik gyerekhez kell menjek. Az így megszerzett információk tartósabbak számomra, mint bármi, amit eddig tanultam. Imádom!

Mi lesz ebből?!

Csak csupa jó! Úgy döntöttem, hogy most már a csapatom új tagjait is csak online fogom tanítani. Szerintem ők is jobban fogják élvezni a tanulás ilyen fajtáját. 

Persze nem csak azért, hogy jobban szeressenek tanulni, hanem azért, mert így bármikor leülhetnek 15-20 percre, hogy megtanulják a munkával kapcsolatos dolgokat. 

Én úgy gondolom ez mindenki számára tökéletes lenne, főleg ha ő is anya vagy apa, és nem szeretne sok-sok órát elvenni a családjától.

Te mit gondolsz?

 

Hits: 18