Vége a szabadságnak. Holnap szeptember 3-a lesz. Sok anya és apa gyomra ugrik görcsbe, amikor meghallja vagy meglátja ezt a dátumot. Ez a nap nekik az elszakadást jelenti, iskolába, óvodába kell küldeniük a gyereküket. Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért jelent ekkora pánikot egy ilyen nap, el is mondom mindjárt, hogy miért, de előbb leírom, hogy milyen dolgok előzték meg e blogbejegyzés születését.

Mivel itthonról dolgozom, az egyik „munkahelyem” a közösségi média, tehát a Facebook is. Több olyan csoport tagja vagyok, amelyekben leginkább anyukák vannak, kis létszámban azért apukák is. Júniusban, amikor elkezdődött a nyári szünet, nagyon sok olyan posztot olvastam ezekben a csoportokban, amelyek azt boncolgatják, hogy mennyire felesleges a 11 hetes nyári szünet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy sokan nem engedhetnek meg maguknak ennyi szabadságot. Igazából nem is ők panaszkodtak, hanem azok az anyák, akik folyamatosan otthon vannak, és most a „nyakukon marad” a gyerek.

  Aztán eljött az augusztus, és a posztok tartalma megváltozott. Egy mondatban összefoglalva így lehetne ezeket leírni:

„Baj van, nem lesz elég szabadságom a szünetekre!”

 

A mai bejegyzésemben azokhoz a szülőkhöz szólok, akik dolgoznak, és problémát okoz nekik a szabadságok száma.

Amikor 2014-ben megismerkedtem a Forever Living Products vállalattal, megkérdezték tőlem, hogy miért szeretnék itt dolgozni?  Akkor nem a pénz motivált, hiszen volt munkám, bár gyeden voltam Asztriddal, igazából nem is az, hogy nagyon jóknak tartottam a termékeket.

Egy célom volt, amiért azóta is dolgozom: látni akarom, ahogy nőnek, fejlődnek a gyerekeim.

Imádtam tanítani, sőt mondhatom, hogy még mindig nagyon szeretem, ha bővíthetem a gyerekek tudását, de a pedagógusi munka nem csak ebből áll. Ami nagyon zavart, hogy ha újra dolgozni kezdek, akkor reggel 7-kor már az oviban, iskolában lesznek a gyerekek, és este is kevés időm marad rájuk, mert ugye készülni kell az óráimra, javítani kell a dolgozatokat, szemléltetőanyagokat kell készíteni. Igazából napi 1-2 óra maradna a gyerekekre. Ez nagyon megviselt. Nem mások gyerekeinek a fejlődését szeretném látni, hanem a saját gyerekeimét.

 

Szerinted ez elég motiváló lehet?

El kellett döntenem, hogy a gyed után visszamegyek a suliba vagy vállalkozásba kezdek.

A vállalkozás ígérete jobban tetszett, de ugye az is nagyon sok munkával és problémával jár. Vállalkozás indításához szükségem lenne nem kevés tőkére, el kell készítenem a termékeket, esetleg szolgáltatást, ezeket folyamatosan fejleszteni kell. Reklámozni kell, mert másképpen nem találnak meg. Tehát időt és pénzt kell belefektessek. Lehet, hogy többet lennék itthon, de a munka és a stressz nem szűnne meg. Megkockáztatom azt is, hogy több munkát és stresszt jelentene, mint egy alkalmazotti állás. De akkor miért indultam el ebben az irányban, miért akartam vállalkozni? Nagyon jó kérdés!

 

Nem mindenki tudja, hogy vállalkozni nem csak a „hagyományos” formában lehet.

Ilyen lehetőséget biztosít nekem a Forever Living Products. Ugyanis itt nem kell a termékeim előállításával foglalkoznom, hiszen mindent elkészítenek, ellenőriznek. A szállítás problémáját is megoldják, több magyarországi raktárig eljutnak a termékek, tőlem 15 km-re is van egy, de ha oda sem akarok menni, a futár házhoz hoz mindent. Tehát a szállítás és a termékelőállítás a vállalkozásomban nekem 0 Ft-ba kerül. A hivatalos papírokkal, minőségellenőrzésekkel sem kell foglalkoznom.

Egy dolgot kell csupán csinálnom a munkám során. Na jó, kettőt. Az első, hogy reklámozzam a termékeket, a második pedig, hogy megtanítsam ezt a folyamatot, munkát másnak is. Ennél könnyebb nem is létezhet. Főleg, hogy a Forever Living rengeteg segédanyaggal, képekkel, videókkal, hanganyaggal, rendezvénnyel segíti a munkámat.

 

De hogyan is kapcsolódik ez a poszt elején említett szabadságokhoz? Hiszen ez is munka, ezzel is foglalkozni kell.

A válasz a kötetlen munkaidő. A kötetlen nem is jó szó, inkább a tetszőleges fejezi ki legjobban, amire gondolok. Akkor dolgozom, és annyit dolgozom, amennyit akarok. Van, hogy napi 30 percet, de van amikor napi 4-5 órát. Magamnak osztom be az időmet, nem szól bele senki, mikor dolgozom. Ha több napig nem foglalkozom vele, mert inkább a gyerekekkel vagyok, nem szól senki, és nem kell attól félnem, hogy megszűnik az állásom. ÉN DÖNTÖM EL, MIKOR DOLGOZOM. ÉS én döntöm el, hogy HOL DOLGOZOM. Mivel a legtöbb munkához elég a telefonom, nem vagyok helyhez kötve. Dolgoztam már a teraszon, a homokozóban, az autóban, a strandon, céges rendezvényen.

Szóval bárhol és bármikor.

Engem nem stresszel a főnököm (mert nincs), nem kell aggódjak a határidők miatt sem (ilyen sincs). Nem a munkahelyem mondja meg, mikor kell kezdenem a munkát, és mikor fejezem be (túlóra sincs). Senki sem mondja meg, hogy abban a percben mivel kellene foglalkoznom, mert én döntöm el, hogy mikor mit csinálok. Akkor se szólnak, ha két órán keresztül kávézom a teraszon, miközben a gyerekek játszanak.

Nyugalom, mosolygás, szabadság. És bármikor láthatom a gyerekeimet, hiszen ez a legfontosabb számomra!

 

Te miért kezdenél bele egy ilyen vállalkozásba?

Írj nekem, beszéljünk, biztos tudok Neked is segíteni!

  Elérhetőségeim: telefon/skype/viber/whatsApp: +36 70 369 4155 email: kriszti@foreveranyu.hu messenger: m.me/nagykriszti Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE!   képek forrása: pexels.com  

Hits: 4

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..