Kint ülök a teraszon, kivételesen felpolcolt lábakkal. Horgolok és hallgatom, hogy lesz egyre zajosabb az utca, mert sokan vannak, akik még most érnek haza. Eddig tartott a munka, a vásárlás. Az ilyen magányos pillanatokban megadatik, hogy nincs körülöttem egy gyerek sem, és meghallom a saját gondolataimat. Ilyenkor rendezem azt a sok-sok dolgot, ami az elmúlt időkben belekerül. Olyan, mintha minden egy nagy dobozba kerülne, és most tudnám polcokra rendezni.

 

Mi is az, amit most nagyon rendezni kell?

Szerdán, mint mindig, egy nyílt – bárki által látogatható – előadáson vettem részt. Nagyon jó dolgoknak voltam itt részese most is, és persze elhangzott az a rész, az a mondat, ami egy kicsit zavar mostanában. (Az az igazság, hogy ezzel sokaknak nem leszek a kedvence.)

A hálózatépítők nagy része, aki aktívan dolgozik ebben a munkakörben, két dolgot mindig kihangsúlyoz, ha a munkáról beszél. Az egyik, hogy ha alkalmazottként dolgozol, olyan minta beállnál egy egyforma emberekből álló sorba. A másik pedig, hogy a hálózatépítők munkája nagyon egyszerű, csak másolni kell, amit a felsővonalad, a szponzorod csinál.

Amikor elkezdtem tanulni ezt a munkát (mert bizony tanulni kell ugyanúgy, mint bármely másikat, legyen az fizikai vagy szellemi), én is betartottam ezt. Szó szerint azt csináltam, amit mondtak nekem, hiszen akik tanítottak már mindent tudtak, évek, évtizedek óta dolgoztak, dolgoznak. Tisztelem őket ezért a nagy tudásért, és hogy átadják nekem.

 

Ha nem akarsz lemaradni a fontos információkról, jobb oldalt iratkozz fel a hírlevelemre! 

 

Aztán valami megváltozott…

Ahogy nőttek a gyerekek, egyre kevesebb időm maradt offline dolgozni. Az offline munka a mi esetünkben a sok telefonálást, bemutatók tartását jelenti, és nagyon sok érdeklődővel kellett személyesen találkozni. Ez rengeteg időt vett el, nem is a találkozók, a bemutatók, hanem az utazás egyik helyről a másikra. A gyerekek mellett kinek van erre ideje? Valljuk be őszintén, kedvem sem volt távol lenni a gyerekektől, hiszen pont azért kezdtem ebbe a munkába, hogy mellettük lehessek.

Szóval ekkor, az offline tevékenységeim 90%-át kiváltottam online munkával. De ezt is tanulnom kellett. Informatika tanárként az alapok nem okoztak gondot, de időnként a megvalósítással komoly problémám volt. Rengeteg oktató videót néztem, sok online marketinggel, online hálózatépítéssel kapcsolatos cikket, könyvet olvastam el. Imádtam magamba szívni az új információkat. Követtem, amit azok a Foreveresek mondanak, akik hamarabb kezdték el kitaposni ezt az utat.

Aztán 2017 szeptembere környékén elkezdtem érezni azt, amit sokan, amikor hullámvölgyben vannak, tudtam, hogy ez az út, de nem nekem való. Imádtam az offline-t, mert megtanított arra, hogyan kommunikáljak az emberekkel, nem okoz gondot egy idegen embert felhívni, és beszélni neki a munkámról. Nagyon sokat fejlődött az önbizalmam. Az online munkában is megtanultam helyesen kommunikálni, rengeteg új ismerősöm lett, és egy kisebb könyvtárnyi új információt szívtam magamba.

De mégsem voltam teljesen elégedett. Pedig ez a munka arról szól, hogy elégedett vagy és pozitív, mert csak így tudsz eredményeket elérni. A negatív, folyamatosan panaszkodó embereknek ez nem megy. Ők vagy nagyon hamar megváltoznak, vagy el sem kezdik a munkát. Általában ők azok, akik a neten hazugságnak, átverésnek nevezik az ilyen jellegű tevékenységet, nem azért mert olyan sokat tudnak a cégekről (o.k. a Magyarországon levők nagy része tényleg nem hoz eredményt és pénzt), hanem mert ijesztő számukra a sok pozitív gondolkodású személy, aki teljes beleéléssel tud beszélni a termékekről.

 

Eljutottam arra a pontra, amikor kiléptem a sorból…

…elhagytam a komfortzónámat. Mert kezdem azt érezni, hogy megint eltűnik az egyéniségem. Nem akartam megint sziluett lenni. Rájöttem, hogy nekem kell, hogy különbözzek, hogy megkülönböztethető legyek!

Elindultam a munka egy olyan útján, ami három sávból áll, és mindhármon egyszerre haladok. Az egyiken van az offline munka, a második sávban az „régi” online, a harmadikon az „új” online.

Most ez az, amit az igazi utamnak érzek, még akkor is, ha lassan haladok rajta, de hamarosan felváltok nagyobb sebesség fokozatba.

Ez az „új” nálam most a blog. Szeretem, hogy elkészíthetek egy olyan hiteles információforrást, amit bárki, bárhol elolvashat. Szuper dolog, amikor kérdéseket kapok, esetleg a közösségi oldalakon olyanok keresnek meg, akiket sose ismertem személyesen, sosem hallottam róluk, de tudják, hogy én vagyok a foreveres, én vagyok Foreveranyu.

Azt már kevés munka után is elmondhatom, hogy sokkal több sikert értem el a bloggal és a tudatosabb közösségi jelenléttel. Sőt, én már három úton tudom elindítani a munkatársaimat, akármelyiket választják, tudok majd nekik segíteni, tudom terelgetni őket az úton.

Közben elhagytam a „csendes” teraszt, és beültem a számítógép elé, hogy leírhassam a gondolataimat. Újra körülöttem csicseregnek a gyerekek, a leendő negyedik meg kirúgja a hasfalamat. De legalább pár gondolat a helyére került ma is…

 

Szeretnél Te is kényelemben dolgozni? Választ ki az igent és én megkereslek.

 

További kérdéseiddel nyugodtan keress meg valamelyik elérhetőségemen:

telefon/skype/viber: +36 70 369 4155  Forever Living

email: kriszti@foreveranyu.hu

messenger: m.me/nagykriszti

Ha kíváncsi vagy, ki is vagyok, kattints IDE! F

Hits: 10

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..